Sokszor álmodom halállal mi a jelentése?

Én is sokszor álmodtam, hogy meghalok. Eleinte még sokféleképp volt (sokszor leszúrtak, vagy megfulladtam, vízbefulltam, lezuhantam), de utána ismétlődésesen csak lezuhantam és széttaccsantam a betonon. Ez odáig fokozódott, hogy nemrég nem ébredtem fel amikor földre taccsantam, hanem "túlmentem" a halálon. Annyira durva érzés volt, hogy megfordult a fejemben, nem-e halltam meg egy pillanatra álmomban. Utána pár héttel járkáltam a libriben és gondoltam egyet, és rákérdeztem a halál közeli élményekre, és mutatott egy könyvet, amiben az élmény ugyanúgy volt leírva ahogy én azt elmondani tudtam volna.

Bátyám szerint lehet előző életeimben mindig véget vetettem az életemnek, és ezeket élem át újra, és ez egy lecke, hogy ebben az életemben kell változtatnom ezen. Ami ha el tudnám ezt hinni akkor azt mondanám, hogy ez megmagyarázza, hogy miért érzem olyan nehéznek életben maradni sokszor, és nem kinyírni magam...

Ha nem nézzük ezoterikusan, akkor azt mondanám, hogy sokszor gondolsz a halálra, képzeled el, hogy milyen lenne ha meghalnál, stb., és álmodban éled át ezeket.

Tisztelt glasses!

Álmaid depresszióra utalnak,mellyel a magyar tátsadalom 30%-a küzd előbb-utóbb.

A depressziót nem csak azért kell kezelni,mert életveszélyes lehet,hanem mert borzasztó érzés,amitől jobb szabadulni!

Ha nem akarsz szakemberhez fordulni problémáddal,írj magánban egy rémálmodról,melyből kibogozhatjuk annak eredetét.

"Ez odáig fokozódott, hogy nemrég nem ébredtem fel amikor földre taccsantam, hanem "túlmentem" a halálon"

Ez lehetetlenség mert valószínűleg tartom ,hogy akkor már nem itt írogatnál!

Ha álmodban meghalsz ,akkor a valóságban is meghalsz ,éppen ezért van az ,hogy sokan pl.: azt álmodják ,hogy zuhannak lefele ,de még mielőtt földet érnének felébrednek ,mivel az agyad jelez!

Igen tudom utolsó, én is hallottam és rendre mindig felébredtem, de legutóbb nem ébredtem fel rögtön, hanem ott voltam "a halálban a semmiben". Éppen ezért, mivel olyan durván furcsa élmény volt azóta valahogy másképp látom a világot. Azóta valahogy megnyugodtam, tudom furcsán hangzik, de már egyáltalán nem félek a haláltól, vagy attól, hogy fogy az időm és, hogy lesz-e elég időm mindent megcsinálni amit szeretnék. Azóta nem is érzek erős vágyat magamban, hogy megöljem magam.

Az élményt valahogy így tudnám leírni (habár az egész egyszerűen leírhatatlan): Úgy éreztem, érzékeltem ott, hogy ahogy még sosem voltam képes. Ott voltam valahol, leginkább fekete sötétséget mondanék, mert ahogy "visszatértem" a testemhez a tudatomhoz csak az jutott eszembe, hogy feketeség. Nem volt hallásom, se látásom, egészen másképp érzékeltem a körülöttemlévő valamit/semmit, ugyanakkor mintha mindenhol ott lettem volna, és emlékszem a gondolataim, emlékeim nagyon gyorsan szét akartak hullani, és próbáltam "kapaszkodni" a tudatomba, mert eszembejutott, hogy eltűnök, de amint erre gondoltam már el is tűnt a gondolat és valahogy csak a nyugalom maradt, mintha megnyugodtam volna, hogy eltűnök.

Már épp elkezdtem elfeledkezni, hogy ember vagyok, vagy hogy vagyok amikor felébredtem. Nem riadtam fel, csak nagyon éberen kinyiltak a szemeim. Nem tudom mennyi idő telt el mire meg birtam mozdulni, mert mindent éreztem, csak valahogy mintha az agyam nem lett volna összekapcsolásban a testemmel. Nyöszörögtem ahogy csak tudtam (mert a szám is "le volt bénulva"), és akkor a párom észrevett és megrázott. Utána már tudtam mozogni.