Mitől lehet ilyen állapotba jutni? (félálom)

Nem hinném hogy az volt, szerintem pont az ellentéte :D

Tudtam volna mozogni ha akartam volna, de olyan jó álom volt hogy nem akartam :)

Bocsánat, elfelejtettem írni hogy az álmomban kérdezett tőlem valaki.

Először egy fiktív karakter, aki felhívott skype-on. Gyorsan felkaptam a fülesemet (azon van a mikrofon) és felvettem. Videóhívás volt, én láttam őt, nem tudom hogy ő látott-e.

Először valami alap dolgot kérdezett (mizu? hogy vagy? ilyesmi) aztán próbáltam köszönni de ugye eléggé félálomban voltam. Ekkor elkezdett aggódni hogy nem feleltem, és kérdezte hogy jól vagyok-e.

Most hogy így visszagondolok, elég meleg lehetett a szobámban és szomjas voltam, mert felkeltem inni. (kiszáradt a szám)

kevésbé lényeges rész, a lényeg lentebb van:

[Itt már kezdett érdekes lenni az álom, valahogy egy boltban (pontosabban egy CBA xD) kötöttem ki, laptoppal meg fülessel. Később a fiktív karakter is ott volt.

A végén meg már teljesen szétesett, egy pokémon-csata volt a boltban. Nem láttam, nem is volt ott semmi, csak tudtam, hogy igen, most csatázni kell mennem. (asszem pont a fiktív kari mondta, nemtom)

Felébredtem inni, aztán mindenképp vissza akartam kerülni az álomba. Arra gondoltam, tökmindegy, folytassam ahol befejeztem, de csak addig jutottam vissza hogy az anime-karaktert megdobhassam egy plüss Raichu-val "nesze, nyertem" stílusban.]

A második álomban volt egy szánhúzó kutyafalkám, azzal kellett túléljek. Elvileg sokáig voltam magamra utalva, gyakorlatilag nem emlékeztem semmire, csak az utolsó estére. (pedig álmomban gyakran generálódnak emlékek, hogy legyen valami backstory-m is)

Valahogy visszakerültem a civilizációba, és a sulimba kerültem. Elkísértem a barátnőmet az italautomatáig, miközben beszélgettünk. Volt egy nagyon érdekes kérdésem, fogalmam sincs miért tettem fel: "Szerinted szabad voltam? (mármint amíg a kutyákkal túléltem)" mire rámnézett, és olyan egyszerűen válaszolt mintha azt kérdeztem volna, milyen színű az ég "Nem."

Aztán pár perc múlva meg akartam kérdezni, hogy meddig voltam odakint, de megint nem mozgott rendesen a szám.

(valamiért a 3 hónap derengett bennem, de ez csak az én tippem volt)

és a lényegtelen, de érdekes rész:

[a szánhúzó csapatomból (malamutok :D) csak két kutyának tudtam a nevét: egy fehér szuka, Luna és egy sötét kan Borkód (?) Nagyapám mondott is egy szóviccet vele álmomban, amit akkor viccesnek találtam, most inkább értelmetlennek :D "Hogy hívják a bort amin rovásírás van?" - "Borkód!" Amúgy a kutyámat Borkának hívják a valóságban, hehe.

Egy havas tájon voltunk, pont olyan mint az északi/déli sark, de tudtam hogy nem az. Estére odamentünk egy nagy jég/szikla (nem emlékszem pontosan) falhoz. A kutyáim ismerték a parancsot, hogy gyűjtsenek ágakat a tűzhöz (olyan terepen, ahol egy darab fa sincs, ez elég szép teljesítmény) gyújtottam tüzet, levettem a kabátom (meglepően jó idő volt :D) és azon aludtam. Elvileg volt egy szánom, de nem tudom mi lett vele.]