Képtelen vagyok repülni az álmaimban. Próbálkozom, de nem megy. Mit jelenthet ez?
Próbálkozom seprűvel ( :), férfi vagyok egyébként), repülő székkel, kisebb-nagyobb repülőkkel, az eredmény általában siralmas: vagy nincs elég kraft a motorban, hogy megemelje a gépet, vagy pedig attól félek, hogy leesek arról a kis valamiről, ami az égbe emel. Állandóak az akadályok (lombkorona, vezetékek), amelyeket éppenhogy le tudok küzdeni. Érdekes még, hogy ha utas vagyok az álmomban, gyakran azok merengek az ablakon kifelé nézve, hogy miért ilyen alacsonyan repülünk (párszáz méter), ez nem normális egy utasszállító gépnél.
Emellett rengetegszer álmodom légiszerencsétlenségről, de nem a gépen ülök, hanem a földről látom. A való életben nagyon szeretek repülni, nincsen ilyen fóbiám.
Én repültem álmomban.
1. Egy pej lovon vágtattam magas zöld fűben, nem volt más csak fák és fű, ilyen volt a táj. Alkonyat volt, vagy hajnal, nem tudom. Derengett a sötétség. Szabadon vágtattam, nem fogtam a kantárszárat, és egyszercsak eltűnt a ló, én meg magamtól repültem magasabban. :) Gyönyörű volt.
2. Valami földből előbújt szörnyek elől menekültünk 3 barátommal. Éjszaka volt, mindenki felmászott valahova, de én sarokba szorultam egy magas épület oldalánál, nem volt ahol felmásszak, mivel nagyon magasan volt a terasz. A lények közeledtek, aztán azt láttam, hogy egyre távolodom tőlük felfele, mellettem megjelent a terasz, ami magasan volt azelőtt, a barátaim furán néztek rám, vagyis mögém, hátranéztem a vállam fölött és mozgó sötétséget láttam. Hatalmas fekete szárnyak voltak,az én szárnyaim. Én bepánikoltam és felébredtem. :P
3. Szintén olyasmi helyszín volt, mint a lovas-repülésnél. Magas volt a fű, alkony volt, vagy pirkadat, nyugodt volt minden, csend volt. Sétáltam a fűben, amikor a fű között egy tóra bukkantam. Gondolkodás nélkül belementem, úsztam, sokáig, majd azon kaptam magam, hogy szállok. :)
Ezekben az az érdekes: 1. ültem lovon, évekkel ezelőtt sokat, de sohasem vágtattam 2. a valóságban nem ilyednék meg egy pár fekete szárnytól, ott viszont annyira nagyon megrémültem tőlük 3. nem tudok úszni, évekkel ezelőtt egyszer elmerültem vízben, arra eszméltem, hogy a parton vagyok és nagyon sajgott a mellkasom, sok vizet nyeltem, és a tüdőmbe is jutott, azóta félek magas vízbe menni
És a magas fűtől is félek, fóbiám van, pánikolnék egy olyan olyan helyzetben. És mégis, soha nem éreztem magam szabadabbnak, mint akkor. :)
Ezzel csak azt akarom mondani, hogy szerintem az álmok amolyan párhuzamos világ. A lelked kiteljesedhet és szabadon szállhat, akárcsak a valóságban a képzeleted.
Most már nem álmodok, hosszú ideje. De tudom, hogy attól van, hogy nagyon megváltoztam azalatt a 2-3 év alatt. Az a lényem eltűnt, már a logikát keresem mindenben, az okot, és a magyarázatot. Akkor meg a fantáziát kerestem a valóságba, mindent lehetségesnek tartottam, és mindenben hittem többé-kevésbé.
Azért tűntek el az álmaim, mert mert az a lényem is eltűnt.
Vagyis kb 3 havonta vannak álomfoszlányaim, de haloványak, és ijesztőek, és valóságszerüek. Teljesen mások, mint akkor. :/
Magadban keresd a gátat, mert valami gától abban, hogy szállj. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!