Mi az álmom jelentése?

Ma álmodtam, hogy a szakkörömmel elmentünk valahova busszal kirándulni. És amikor odaértünk a "kirándulóhelyre", lementünk egy lépcsőn a föld alá, és bujkáltunk a románok elől, mert ők fegyverekkel a kezükben járkáltak a környéken. Majd egy idő után egy másik kijáraton megint a felszínre értünk. Így sétálgattunk "fel-alá" sokáig, majd egyszer csak a szakköröm vezetőjének az arca számomra valamiért nagyon vicces/nevetséges arckifejezést öltött fel. (Összeszorította az ajkait, kissé csücsörített, összevonta a szemöldökét,- mintha egy római hadvezért látnék- ez jutott róla eszembe.) Azt mondta ekkor, hogy támadni fogunk, nem bujkálhatunk örökké. Közben én nevetni kezdtem a szokatlan arckifejezése miatt, és egy pillanatra röhögve felébredtem, majd szinte azonnal visszaaludtam, és folytatódott ugyanaz az álmom. Az álom további részében egy föld alatti folyosón találtam magam, a szakkörömmel, de sokan különváltak. Mentünk a folyosón, és egy idő után már egyedül voltam. Ekkor hirtelen megláttam a folyosó végén egy nagy kaput. (Ezen a szakaszon a folyosó kiszélesedett, és csempézett volt az oldala.) Ahogy közelítettem felé, a pillanat tört része alatt kiszakadt a kapu/ajtó, és támadva felém rohant egy harcos-szerű ember fejszével a kezében. Amikor odaért hozzám, suhintott egyet felém a fejszéjével, én pedig kitértem előle, és valahogy a következő pillanatban már nálam volt a csatabárd-szerű fegyver, és erősen belevágtam a támadó váll és nyak közötti részébe. Ezután továbbmentem, és egy szürke, de viszonylag világos folyosóra értem, ahol mindkét oldalon hosszában pokrócok voltak leterítve, és mindegyik pokrócon egy-egy fiatal (huszonéves) lány és fiú feküdt, és beszélgettek, de volt néhány olyan pokróc, amelyen csak egy-egy lány volt, és vágyakozóan néztek rám. Kiválasztottam a számomra legszebbnek tűnőt, és mellé feküdtem. Mondtam valamit neki, de éreztem, hogy kissé "hülyén" jött ki a mondandóm, és zavarba jöttem. Természetesen rövid, tartózkodó választ adott a szóban forgó lány. Szinte sütött róla, hogy nem akar velem beszélgetni. Néhány pillanattal később már sétáltam ki a szakkörömmel a kijáraton, és egészen közelről láttam az ellenséget. (Emiatt óvatosan lépkedtünk, és én féltem is.) Majd nem sokkal később felébredtem.