Nektek mi volt az eddigi legfurcsább álmotok?

a gyakori kérdésekba voltam bezárva és minden kérdésnek utána kellett néznem és meg kellett válaszolnom őket.

Szörnyű volt.

Viccet félre, azt álmodtam, hogy Luxemburg térképét nézem és azon röhögök hogy Luxemburgnak nincs autópályája.

Nehéz eldönteni, hogy ami morbid, az furcsának számít-e, illetve azok az álmok, amik koherensek, de mégis irracionálisak, azok furcsák-e. Igazán elrugaszkodott álomra nem emlékszem, a morbid álmokat leírtam egy másik kérdésnél, a maradékot pedig nem tudom rangsorolni.

Az egyik legrégebbi álmom, amire emlékszem, hogy a gyurma szörnyek ellen harcoltunk, és úgy kellett megölni őket, hogy be kellett dobni őket a pince ablakán, és akkor felcsapott egy láng, amiben elégtek.

Volt egy hosszúnak tűnő, filmszerű álmom, elég bonyolult cselekménnyel, amiben barátságos mitológiai lények, és néhány valódi ismerősömet leszámítva gonosz emberek voltak, akik elől a lények bujkáltak. Ez nagyon élvezetes álom volt, rossz volt felébredni belőle, összebarátkoztam a szereplőkkel.

Elég furcsa volt az is, amikor hegymászó embereket láttam leesni egy sziklafalról. A szakadék kör alakú volt, próbáltak felmászni rajta, de visszaestek, és a szakadék alján egy hatalmas kőarc volt. Pár másodpercesnek tűnt az egész, hegymászók, zuhanás, arc, és ennyi.

Akartam egy emberi koponyát, ezért lefőztem a saját fejemet.

Na azért nem teljesen szó szerint:

Valamiért (már nem emlékszem, talán egy anatómiai rajzhoz) szükségem volt egy fej-mintára, és egy arra alkalmas géppel készítettem egy hús-vér másolatot a fejemről. Csak az a tudat maradt meg, hogy van egy másolat-fejem, amire nincs már szükségem, és ezért lefőzöm. Sajnos csak a rotyogó húsléből kikandikáló koponyatetőt láttam, kiemelni nem tudtam, mert felébredtem (rohadt ébresztőóra).

Egy másik álmomban meg a saját holttestemet tartottam a "kezemben" - valahogy ott is két testemnek kellett lennie, persze álom közben nem figyel be az efféle logikátlanság, ott minden őrültség természetes.

Bár igazából ritkán tapasztalom úgy igazán, hogy álomban van testem. Ha igen, akkor ott van valami furcsaság (extra végtag, vagy másik nemű vagyok).

Egyik álmomban egy metró pályaudvar szerű föld alatti helyen járkáltam, -3D szemüvegem nélkül. Fura lények figyeltek mint ha primitív egér lennék. Az ufonauták leírásához hasonlítottak. Amikor sikerült elrejtőznöm, akkor is éreztem hogy tudják hol vagyok és telepátiával látnak engem.

Minden álmomban tisztán szoktam látni, mert ahogy ébren rajtam van a szemüveg, úgy álmomban is. De ez volt az egyetlen olyan álmom ahol szemüveg nélkül járkáltam és homályosan láttam. Az álmom után még az életem is megváltozott, könnyebben oldottam meg az olyan akadályokat amiket az előtt nehézségnek tartottam.

Nem hiszek abban hogy földönkívüliek járnak a Földre. Az UFO-kat titkos katonai szerkezetnek tartom. De ez az álom különös volt.

Huh, furcsa álmaim nekem is voltak.

Egyik, ami után nagyon rossz volt fölébredni (értsd: maradtam volna még):

Egy út mentén jártam, a két oldalán bozótos volt. Én a bokrok között lapultam, azt hiszem, valamilyen ragadozóként. Valahol Indiában lehettem, a növényzetből, és az úton járó emberek kinézetéből ítélve.

Az ösvényen egy helybéli és egy európai nő állt, és beszélgettek. Körülöttük az európai kisfia, alig 2-3 éves, játszott, szaladgált.

Az indiai nő figyelmeztette, hogy vigyázzon a gyerekére, mert kígyók, medvék, tigrisek lehetnek körülöttük, és könnyen elkaphatják a gyereket. Erre a másik nő kinevette, és azt mondta, hogy az ő gyereke tud magára vigyázni, és hogy a ragadozók sosem támadnak emberre, mert tudják, hogy felsőbbrendű.

Én a bokorból mindent hallottam, meggyűlöltem azt a nőt, és elhatároztam, hogy elragadom a gyerekét. Átmentem az úton, hogy elérjem a gyereket, de ekkor azt láttam, hogy ott egy tigris várja, ugyanazért, amiért én.

Kikerültem a leshelyét, hogy felé tereljem a gyermeket, de az úgy tett, mintha észre sem vett volna. Mintha láthatatlan lennék.

Odamentem a tigrishez, hogy ő vajon lát-e engem. Amikor észrevett, rámvicsorgott, erre én is megmutattam a fogaimat, és a nagymacskákéhoz hasonló hörgő-morgó hangot adtam ki. Nem tudtam, hogy meg tudna-e ölni, ha akarna, de erősnek éreztem magam, és tudtam, hogy ha megtámad, kegyetlenül fogok verekedni.

Azonban a tigris egy pillanat alatt lenyugodott, a szemembe nézett, és dorombolt. Én pedig (furán hangzik) megértettem, hogy mit mond.

,,Ez az én területem, Kardfogú! Neked máshol van a helyed!" - Aztán intett a mancsával, hogy menjek el. Én elindultam az úton, az emberekkel ellentétes irányban, de még hallottam, hogy a tigris elkapja a gyereket, és megöli az anyja szeme láttára, a helybeli nőnek pedig azt mondja: ,,Téged nem bántalak, mert te tisztelsz engem."

Ekkor fölébredtem.

Kissé irreális, de az álomban vannak fura dolgaim... :)

Sajnáltam, hogy fölébredtem. Érdekes volt.