Szerintetek mit jelenthet ez az egykor visszatérő álom?
Háttérsztori: Dunaújvárosban laktam, a Batsányi utcában pontosabban a felső dunaparton (nem tudom, hogy fontos e de a felső dunapart legalábbis azon részén mindig feláll a hátamon a szőr, valamiért nyugtalanít az a helym már mióta az ezemet tudom). Kisfiú voltam 5-6 éves. Volt hogy az álom egy hétig nem hagyott nyugodni. Minden este ugyanúgy visszajött, ugyan azon a helyszínen kezdődött és mindig ugyanazon fejeződött is be.
Az álom a házunknál (Batsányi utca) kezdődött. Édesanyámmal egy ragyogó délutáni napon sétáltun. El mentünk először a kedvenc diófánkhoz ami már ott az egyik lépcső mellett van ami levezet a lenti dunaparta. Megnéztük, közbe valamit (már nem emlékszem rá) beszélgettünk és nevetgéltünk. Aztán elindultunk a kórház irányába. Fogtam anyám kezét és még mindig szép volt minden. Aztán pár méter után (nagyjából ahol a nagyjából méretarányos templom alakú szobor van) arra lettem figyelmes, hogy el kezdtek eltűnni a járókelők (akik addig normálisan sétálgattak). Majd arra lettem figyelmes, hogy édesanyám már nem fogja a kezem, körülnéztem de ár nem láttam senkit. Megijedtem, de folytattam az utat. Elkezdett hirtelen besötltedni kb 2 perc alatt. Selytelmessé, félelmetessé vált miden. Lágy szél fújt, a környező fenyőkön süvített. Közben feljött a hold, ami erősen világított. Aztán oda értem a kórház mögötti utca végéhez. El néztem a másik vége felé, az egész teljesen üres volt. Hirtelen a távolból égy vékony női sikoly hallatszott, ami visszhangzott és fokozatosan elhalkult. Mindig ekkor ébredtem föl.
Így 18 évesen már érdekel mi lehetett. Annyira belém égett, hogy az eléjén lévő párbeszéden kívül a dolgokra elég jól emlékszem.
Ezzel a "problémával" minden kisgyerek szembesül mikor rájön, hogy az emberek nem halhatatlanok. A gyermeknek nagy traumát okozhat, hogy azok az emberek akitől végtelenül függ és szeret egyszer magára hagyják.
Emlékszem, annak idején én is sokszor felébredtem hasonló álomból és csak az nyugtatott meg amikor átlopakodtam édesanyámék szobájába, és megbizonyosodtam róla, hogy édesanyám alszik, és minden rendben.
Idővel az emberek nagy része megszabadul ettől a rettegéstől. Felnőve elszakadunk szüleinktől és saját lábunkra állunk. Ez természetes.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!