Almomban raebredtem, hogy meg szeretem az exem. Ezek szeeint lehet, hogy meg valoban szeretem?

Ot evnyi folyamatos se veled se nelkuled viszony utan, iden marciusban kozolte, hogy nem tud ram varni tovabb, mert londonban osszejott egy regi exevel. Nagyon fajt, de tultettem magam rajta, orvosi segitseggel es antidepresszans bogyokkal ugyan, de sikerult. Majusban elkoltoztem franciaorszagba. Egy hete irt egy smst, h minden megvaltozott, sajnalja, blabla, es hogy visszakoltozik pestre... Azt irtam neki, h uj szerelmem van (ami annyiban nem hazugsag, h kaptam tesomtol egy kiskutyat, akit borzasztoan szeretek, de uj ferfi nincs az eletemben) valamint, hogy idekoltoztem, uj egyetemet kezdek. Aztan kikapcsolt allapotban eltavolittattam azt a telefont a kornyezetembol, konkretan egesz franciaorszagbol, hogy meg ne gondoljam magam, es ne irhassak neki, ne olvashassam, amit ir. Erre ma vele almodtam, azt, hogy egy lakaskomplexumban eltunk vele tesommal, de mindeddig nem is talalkoztam vele. Majd valahogy kialakult a kontakt, es ujra szerettem, le is fekudtem vele (a helyszin az otthoni debreceni szobam volt!), nagyonis jo volt, es eldontottuk, hogy kulon lakasba koltozunk ketten. Mi ez az egesz az agyamban? Miert szivat a tudatalattim? Felebredek, es nem, nem vagyok szerelmes, nem tudom, hogy a gyogyszer nyomja-e el az erzest ugyan, vagy tenyleg tul vagyok a teman. Nagyon hevesen szerettem 5 even at, szenvedelyesen, es mindig mindent megbocsajtottam neki. Sokszor szakitottunk, kozben o eljegyzett valaki mast, meg ilyeneket lemuvelt, teljesen tonkretett pszichikailag, szerintem a szorongasos depressziom egy jo reszet neki koszonhetem. Mit csinaljak ezzel? Koszi elore is!