Más is járt már így éber álommal, tudatos álommal? Mit lehet ilyenkor csinálni, ha nem tudsz belőle felébredni?

Hát, ez nagyon para eset volt..

Azt álmodtam, hogy fekszem az ágyamban, mint rendesen és bámulom a sötét szobát.Hallottam a kinti zajokat, láttam a tárgyak körvonalait a sötétben, teljesen ébernek éreztem magam és minden megfelelt a valóságnak.Eltelt így pár perc, mikor valamiért megfordult a fejemben, hogy talán mégis csak álmodom.Mivel régóta gyakorlom a tudatos álmodást, próbáltam változtatni az álom történetén, vagy felébredni, de semmi nem történt, így beletörődtem, hogy bizonyára mégis csak ébren vagyok, bár már eléggé zavarban voltam, nyomasztó érzés volt..Aztán hallottam a Tv szekrény felől valami koppanás félét, de tudtam, hogy nem a bútor reccsent és eszembe jutott, hogy ezt hallottam már valamikor és az nem jelentett jót, de nem tudtam felidézni, mikor hallottam és mi a zaj oka.

Aztán az ágy felől hangot hallottam, ami angolul magyaráz, arra gondoltam talán a lányom mobilja vacakol, mert máshonnan nem származhatott a hang, bár ez is elég valószínűtlennek magyarázatnak tűnt, de a hangulat egyre nyomasztóbbá, félelmetesebbé vált és már egészen biztos voltam benne, hogy álmodok, de továbbra is minden valósnak tűnt , sőt tisztán hallottam a valós kinti zajokat is az utca felől, tehát félig ébren voltam, viszont ennek ellenére sem tudtam átvenni az álmom irányítását és képtelen voltam kinyitni a (fizikai) szemem, tehát valóban felébredni.Mindvégig teljesen logikusan és éberen gondolkoztam.Eszembe jutott, hogy mindig teljesen magamhoz térek , ha álmomban kiabálok és meghallom a hangom, akkor felébredek rá.Először csak bökdöstem alányom, hátha felébred, de mélyen aludt.Aztán már rángattam a vállát és kiabáltam, hogy ébresszen fel, de olyan mélyen aludt, hogy erre sem reagált.Teljesen kétségbe estem, hogy nem tudok kijönni ebből az állapotból, semmi sem segít.Végül békén hagytam alányom, hadd aludjon tovább, én meg apatikusan hagytam, hogy majd csak lesz valami...Aztán még várnom kellett egy darabig, míg végre hirtelen kipattant a szemem és nagy megnyugvással tapasztaltam, hogy végre valóban felébredtem.Az első amit észrevettem, hogy ugyan azok a zajok jöttek a vasút felől, amiket álmomban is hallottam.

Sajnos ilyesmi nem először fordul velem elő és nagyon utálom!Mit lehet tenni ilyenkor, ha még a tudatosság sem segít?Hogy lehet az, hogy tudom, hogy álmodok, és kívánom, hogy felébredjek, mégsem sikerül?Annak ellenére sem, hogy gyakorlatilag csak félalomban vagyok?Nagyon ijesztő az az érzés, hogy megrekedek abban az állapotban.

Reggel megkérdeztem a lányom, hogy nem -e kiabáltam vagy ébresztgettem álmomban?Azt mondta nem.