Miért álmodtam ezt? Jelenthet valamit?

Tudod nagyon nehéz a szerettünket elengedni,pláne ha nagyon közel állt hozzánk.Te sem tudod még elengedni,még nagyon friss a dolog.Az egyes kommentelő jol irta.Mikor bő egy éve édesapám meghalt,a halálátol számítva 5-dik héten álmodtam felőle.Jött be a nagykapunkon,és az udvarunkon édesanyám az autójukban ült.Édesapámon a fekete öltöny,melyben eltemettük.Jön a kapu felől,és egyenesen az irányomba tart.Én modtam neki apukám te már meghaltál,tehát álmomban is tudtam hogy már ő nincs.Nem mondott erre semmit,csak odajött nyujtotta a jobb kezét,és kezet fogtunk.És akkor azt mondta bár nem láttam hogy mondta volna,csak a hang jött a fejembe,/fura egy kicsit/ hogy kisfiam köszönöm szépen.Ezt mondta.És még annyit mondott,hogy elvihetek magammal egy botot? Imádott horgászni.Válaszom persze.Én beraktam a kocsi hátuljába neki beszált én a gépjármű jobb oldalánál megálltam,ő az anyósülés felőli ajtónál állt.Rám nézett,és potyogott a könnye.:( Ekkor édesanyám mellé beült és elmentek.Majd legközelebb csak júliusban történtek dolgok,de az már más kategória.Viszont a kézfogását,ahogy megérintett még mindig érzem a kezemen,és remélem örökké érezni is fogom.

ezt kedves kérdező csak azért irtam le mert nem csak nekünk fáj az elválás hanem nekik is.De erősek vagyunk és fel kell tudni mindezt dolgoznunk,és élni a reménben,hogy valaha még találkozhatunk. És ne haragudj hogy utolsó mondatban irom,tudom nem igy illik. Fogadd őszinte részvétemet.

Én magam hiszem azt, hogy az elhunyt szeretteink egy darabig még maradhatnak velünk, hogy segítsenek, főleg az elválásban,a feldolgozásban. Nekem nagymamámról volt olyan álmom a halála után, hogy a régi lakásban voltunk, ahol bokáig állt a víz, és folyamatosan folyt a csap, majd kopogtattak az ajtón, és kinyitottam. Mama volt ott, és annyit mondott: Hazajöttem! Akkor azt hittem, hogy csak hiányzik, azért álmodok róla, most már tudom, hogy sokáig velünk volt még (néha most is visszajön), és ezzel az álommal jelezte nekem a dolgot, csak akkor még nem foglalkoztam komolyabban a dologgal. Halottak napja előtt (minden évben kimegyünk hozzá a temetőbe) anya gyakran álmodott vele, főleg beszélgettek ilyenkor, és egyszer húgom azt mondta, hogy amikor egyedül volt otthon, hallotta mama hangját a konyhából, ahogy énekelt. Szegénykém el is sírta magát, amikor mondtam neki, hogy igen, itt van, és vigyáz ránk :) Bár kicsit meg is ijedt.

Azt fontos egyébként megjegyezni, hogy a gyászév okkal egy éves időtartam. Egy év alatt megélsz minden egyes ünnepet (karácsony, születésnap, stb), amin először nem lehet ott veled az elhunyt. Nehéz, mert mindegyik az első lesz, az évet pedig halála évfordulója fogja lezárni. Ebben az egy évben minden alkalommal gyászold meg nyugodtan, sírj, vagy ami épp jól esik. Éld tovább a mindennapjaidat nyugodtan, de ne temesd el az érzést, hogy hiányzik, és tényleg, nyugodtan gyászold meg a fordulópontokon, ünnepek előtt-után, amikor épp rád jön a hiány, ha jól esik, akkor csukott szemmel, képzeletben öleld át, és ha jól esik, nyugodtan hidd el, hogy melletted van még, és segít, főleg az elengedésben. Valószínűnek tartom, hogy ha készen állsz elengedni őt, és továbbmehet majd, akkor majd meg fogod álmodni azt is, ahogy elbúcsúzik tőled, és elmegy. Ha szellemként van jelen, akkor azért, ha ez csupán a tudatalattid jelzése volna az érzelmeidet illetően, akkor azért. Álmunkban egyébként sokkal érzékenyebbek vagyunk a dolgokra, mint ébren, csak figyelni kell az álmok jelzéseit. :)

Én múlt éjjel álmodtam nagyon hasonlót. Idén szeptemberben halt meg a nagypapám, én voltam is nála a kórházban a halála előtt, de mesterséges altatásban volt már, így beszélni nem tudtunk. Az álmomban a nagyszüleimnél voltam, segítettem papámnak az állataik etetésében (mint gyerekkoromban), majd - mivel indult a családom - elbúcsúztam a papámtól (valamiért csak én egyedül, a testvéreim nem, de ők a temetésén sem voltak ott). Szorosan megöleltem, percekig magamhoz szorítottam, és mondtam neki, hogy szeretem (pedig amíg élt, egyszer sem mondtam ki), ezután elváltunk, és csak a legkisebb unokatestvérem (7 éves, sokat szokott papámmal csevegni, és azt hiszem, ő fel sem fogta még igazából, hogy Papa tényleg nincs többé...) maradt vele. Az álmomban az egész család úgy viselkedett, mintha Papa csak most menne el igazából és végleg.

Picit összeszedetlenül írtam, de remélem érthető volt. Engem is nagyon felkavart az álmom.