Megálmodtam a nagymamám halálát?

Még fél éve, mikor december végén az unokatestvéreméknél voltam, egyik éjszaka azt álmodtam, hogy meghalt a nagymamám, és egy étteremben volt a tor, és szinte a fél iskola ott volt. Az utóbbi részletkérdés...

Szóval... Mikor az "álom végére értem" anyukám felállt, és köszöntőt mondott, és ekkor arra ébredtem fel, hogy sírok, de érzelmek nélkül ömlik a szememből a könny. Megnéztem az órát, fél 6 volt. Kimentem inni egy pohár vizet, és visszaaludtam. Reggel, mikor 9 körül fölébredtem, és kimentem reggelizni, mindenki (unokanővérem és a barátnője, unokaöcsém, és a szüleik) a konyhában ült. Ez volt január 1-jén. Én vidám voltam, mint mindig, de a többiek faarccal ültek, majd megszólalt az unokatesóm anyukája, és elmondta, hogy ma hajnalban meghalt a nagyim.

Előtte - november 16. óta - kórházban volt. Tudtam hogy valamikor bekövetkezik, de nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar. Egy héttel később a temetés közben tiszta déja vu érzésem volt. Utána pedig elmentünk abba az étterembe, ahol az álmomban is ettünk! Én viszont nem tudtam, hogy anyuék hova szervezték az ebédet. És az volt még a vicces, hogy az iskolából az egyik lány, és a barátai is ott ettek, előttünk mentek ki az ajtón...

Az álmom akkor nem foglalkoztatott igazán, de ezen a héten, egyik nap megkérdeztem anyutól, hogy pontosan mikor is ment el a nagyi. Azt mondta, hogy fél 6 körül. Hétkor hívták a kórházból.

Egyre jobban furcsállottam a dolgokat.

Anyunál is volt ilyen, bár ő akkor riadt fel álmából, amikor az unokahúga balesetet szenvedett, és sokszor megérez, megálmodik dolgokat. Egyszer a barátnőmékkel voltunk strandolni(anyu nem volt velünk) és a barátnőm húga elhagyta a papucsát. Anyunak nem mondtuk meg, viszont másnap, ahogy beértünk a strandra - ekkor más anyukám is velünk volt - akkor mondta, hogy nem vesztettünk el egy papucsot. Én pedig szégyenkezve bevallottam, hogy de, igen, eltűnt a Panni papucsa. Erre ő mondta, hogy nézzük meg a homokozó mellett... És ott volt! Pedig a bejárattól nem is látszott a játszótér, és senkinek sem mondtuk el, hogy elveszett a papucs. Tiszta boszorkányos...

Ez miért van? Van erre valami ésszerű magyarázat? Valaki hozzá értő tudna tanácsot adni?:)

Köszönöm szépen a válaszokat.