Miért van az, hogy a rémálmokat sosem álmodjuk végig?

Bár nem vagyok tudós, de szerintem két okkal magyarázható:

Az egyik, hogy önvédelmi reflex. Az bizonyított tény, hogy álmunkban nem tudunk meghalni, ha például lassul a légzésünk, akkor azonnal felébredünk. Ezért vannak a félálomban bekövetkező hirtelen rángások is, a szervezet bepánikol a légzés lelassulása miatt.

A másik talán az élmény és tapasztalat hiánya. Például nem tudunk álmunkban futni, mert fizikailag képtelenek vagyunk rá. Ezáltal nem érezhetünk olyan éles fájdalmat sem, mint mikor szétmarcangol egy zombi.

A saját magunk halálának megélése érdekes téma. Én sem emlékszem olyanra, hogy látom magam halottként, de olyan félelmem volt már, hogy nem tudtam, élő vagyok-e vagy halott. Biztos, hogy utal valamire, de azért nem gondolnék egyből komoly pszichikai gondokra.

Azért az sem mindegy, hogy hogyan álmodja végig. Ez nagyon szubjektív dolog.

Nekem például volt egy gyerekkori élményem, építették a házunkat, és még 2-3 éves korom környékén kimásztam valahogy a harmadik emeleti állványzatra, ami azért 15 méter. Olyan visszatérő emlék maradt bennem, folyamatosan a zuhanásról álmodtam, ezen a konkrét helyszínen, valós tapasztalat alapján, 10-15 év múlva is. Volt, hogy földet is értem, ami elvileg nem lehetne, és nem is fájt, és nem is láttam konkrétan, csak tudtam, hogy földet értem. De konkrétan az az élmény nincs meg, ami a becsapódás, mert az nem is lehet.

Most ha egy zombi széttép, annyi vizuális élményed már van, hogy láss belőle képeket, filmekből. Meg a halált is felfogod, tehát simán beleszőheted az álmodba. De a fájdalmat nem érzed, és a halál után is folytatódhat az álom, ezek csak összekutyult képek lehetnek, nálam legalábbis. Tehát úgy általában szerintem igaz, amit az előbb leírtam, de az elme sokmindenre képes, rengeteg az asszociáció, minden embernek más az élményvilága, igazából bármi megtörténhet. Szerintem csak adott embereken lehetne vizsgálni rengeteg információ birtokában, hogy ki hogyan tapasztal egy álmot, hogyan szövi a gondolatait, mit álmodik végig és mit nem, valamint hogy miért.

Ja, és önvédelmi reflexre visszatérve.

A zuhanásos álomban akkor értem földet, mikor rájöttem, hogy ez csak álom, így nincs is értelme az önvédelemnek. De attól még a zuhanás miatti félelem megvolt, és halálélményem sem volt, igazából csak átugrottam a megérkezés részét.

Hát lehetne még bontogatni a témát sok mindenre kihegyezve.

Mert a halált magát az agyad nem tudja elképzelni, olyan szinten felizgulsz, és beindulnak a tested fizikai és mentális védelmi mechanizmusai, hogy már beránt a valóság, felébredsz, nincs benne semmi ezotéria.

Bár nekem sokszor volt, hogy végigálmodtam a halálomat, és ami utána jött, de az is mind csak a fantáziának köszönhető, amit belekreált az agyam.

én azt olvastam, hogy ha valaki ténylegesen meghalna álmában, az agy azt hinné, valóság ès leállítaná a valóságban is a szervezet. szóval valóban meghalnánk.

szóval védekezési funkció ilyenkor az ébredés.

forrást nem linkelek, mert ez papír alapanyagú kiadás volt.

Az ismeretlen agy vagy valami ilyesmi volt a címe