Az olyan álmokban, ahol azt álmodjuk, hogy kinyiffanunk, azokban miért ébredünk fel PONT akkor, amikor feldobjuk a talpunk?

Én nem mindig akkor ébredek fel. Én egy csomószor álmodtam, hogy belémcsap a villám- meghalok és a pokolra jutok. :D

Amúgy nagyon rossz érzés volt, teljesen olyan mintha igazából lett volna.

Én sem tartom törvényszerűnek, hogy rögtön a halál pillanatában ébredünk. Én egyszer meghaltam álmomban, túsz voltam, és úgymond belekötöttem az őrökbe. Az őr remegett, jobban félt mint én, de a legnagyobb meglepetésemre megfordult, és egy gépfegyverrel agyonlőtt. Ahogy összeestem, vártam a halál pillanatát, hiszen az agyam még működött. Kíváncsian vártam, hogy mi fog történni. Majd egyszer csak úgy éreztem, vége, megszűntem (hozzá tenném, én nem hiszek túlvilági életben), de ahogy ezt konstatáltam, megszólalt a hang a fejemben, hogy még itt vagyok. Sötét volt, nem volt testem amit mozgathatnék, nem láttam, csak a hangom volt. Ettől pánikolni kezdtem, és pár másodperccel később teljesen leizzadtan, dübörgő szívvel ébredtem fel.

Valószínűnek tartom, hogy az élni akarás ébreszt fel, engem az elmúlástól való félelem. Viszont én még kicsit maradtam az álomban, hiszen kíváncsi is vagyok, hogy milyen érzés lehet megszűnni. Viszont voltaképp nem is jött össze, de áhh :D elég zavaros így már :)