Amikor reggel úgy kelünk fel, hogy nem álmodtunk semmit, akkor tényleg nem álmodtunk? Vagy csak nem emlékszünk semmire?

Már több alkalommal is leírtam, de mindig le lett húzva a teljesen helytálló válasz:

Álom nélkül nem tud létezni ember, állat. Az álomban dolgozódik fel az ébrenlétünk. Az nem teljesen ismert, hogy az irracionális álmok hogyan keletkeznek és mi célt szolgálnak. Az biztos, hogy mindenki minden alváskor álmodik. Az alvás mélysége meghatározott rend szerint változik. Álmodni mélyálomban álmodunk. Ilyenkor a legnagyobb az agyi tevékenység.

Optimális esetben akkor kelünk fel, amikor az alvás mélysége a legkisebb. Az éber állapothoz közeli szinten van. Ha ez így történik, nem fogunk emlékezni az álmainkra.

Éberen akkor tudjuk mit álmodtunk, ha a mély alvásból riaszt fel valami. Ez lehet külső inger is, vagy feltételes reflex is. Pl. munkába kell menni.

A deja vun-ek semmi köze az álomhoz, alváshoz. Kísérletileg is gazolt, hogy a két agyfélteke közötti apró „szinkronhiba” az okozója.

Az agyműködéssel kapcsolatban (sem) lehet mindent százszázalékosan kijelenteni. Még nagyon sok a megválaszolatlan kérdés. A mai ismereteink az, amit itt leírtam.