Nagyon érdekes álmom volt. Mi a részletes jelentése?

Ma hajnalban álmodtam.

Első álmom egy nyílt területen kezdődött, ahol egy kisebb tó volt a mezőn, fahíddal felette, fenyőkkel és páfrányokkal körülvéve, emeletes bérházakkal a háttérben. Valamelyik város mellett "játszódhatott". Ködös idő volt, de mégis nyár. Hirtelen megpillantottam egy hiúzt, amint óvatosan, egy közeli, páfrányos-fenyős domboldalról jön le. Örültem, hogy láthatom vadon, élőben e ritka, fokozottan védett fajt. Valamiért, egyúttal féltem is tőle.

Mindeközben, mellettem volt egy lány szakkörtársam, akivel, sajnos, a valóságban nem jövök ki nagyon jól, mert alig szólunk egymáshoz. (Mostanában eszembe se jutott.) Ezután egy egész' más helyen találtam magam: a szobámban, a lánnyal, ahogy angolt tanít nekem. Az ágyamon ültem, ő mellettem, közben szinte égtem az iránta érzett szerelemtől. Ekkor egy olyan képsor "ugrott be", hogy megyek fel a szobámhoz vezető lépcsőn sötétben, és a lépcső végén lévő szobában ül a már említett hiúz, szintén félelmet, de érdeklődést keltve bennem, majd bemegyek a mellette található szobámba, ahol gyorsan az ágyam szélén ülve találom magam, de ekkor a lány már nem mellettem, hanem velem szemben, a földön ülve, -de közel hozzám- magyarázza az angolt, (és oldunk meg feladatokat), közben szintén erős szerelmet érzek iránta, és érezhetően ő is vonzódik hozzám. Megkérdeztem tőle, hogy: "Nem baj, ha megcsókollak?", erre pozitív választ kaptam, és megcsókoltam lassan, érzékiesen, közben visszacsókolt, nagyon élethűen, mint, amilyen élethű az egész álom. Éreztem, ahogy először a nedves ajkaink érintkeznek, majd a nyelveink is… (A nyelves csókot ő kezdeményezte.) Nem sokkal később, történt ennél több is, mert megd*gtam. Ezután, a semmiből megjelent egy másik szakkörtag is, meztelenül, aki szintén azt tette vele, amit én az előbb, majd eltűnt. Ezután megismételtem a dolgot... Nagyon jó volt… Majd felálltunk, és elmentem vele a hiúzt megkeresni, pedig érdekes, hogy az előbb még a szomszéd-szobában volt. (A lány mondta nekem, hogy keressük meg.) A következő pillanatban motorzúgást hallottam...

Felébredtem kb. fél órára, majd így folytatódott az álmom:

Azon a réten voltam, ahol az előző álmom elején. Most is a lánnyal, de még volt valaki más is, aki próbálta valamire rábeszélni . (Talán édesanyám, és talán arra, hogy szeressen engem…, pedig nem kellett neki mondania ezt, hiszen szerettük egymást…) Közben kerestük a tekintetünkkel a hiúzt, nem találtuk.

Ezután, hirtelen, egy ismeretlen épületben találtam magam, amely nyitott volt abba az irányba, amerre néztem (szemben, hosszában-vízszintesen). Tiszta idő volt, kora estefelé járhatott… Nem emlékszem, hogy mellettem lett volna a lány, de ugyanakkor, ily módon is rémlik. Az biztos, hogy állt néhány idegen ember mellettem, és talán anyukám is. Viszont, egyre közeledett egy felhő, amely denevérekből állt, milliónyian voltak,… hamar ide is ért. Ekkor egy, az előbbi helytől nem messze lévő helyen találtam magam: késő este, egy városban, emeletes házakkal szemben, ahonnan továbbmentem, majd betértem egy épületbe, amely részben hasonlított egy kórházhoz, és egy iskolához is. Hosszú, magas, vastagfalú, és fehér folyosói voltak, nagy ablakokkal. Ahogy sétáltam bent, mobilon beszélgetni kezdtem néhány szakkörtárssal, de mintha mellettem is ment volna egy-kettő (a lány már nem volt ott), így később velük is beszéltem… Arról volt szó, hogy tervezünk egy kirándulást Erdélybe, amit nagyon várok, de a denevérekről is szó esett, főleg akkor, amikor kinéztem az ablakon, és repkedett vagy ötven példány kint. Beszéltük, hogy biztos mennek a téli „szálláshelyeikre”, mert augusztus 26. körül van. (Érdekes…) Közben „beugrott”, hogy hogy telhetett el számomra úgy augusztus 20., és a többi nap is, hogy nem emlékszem rájuk.

Majd egy bevásárlóközpontban sétálva találtam magam, ahol úgyszintén, beszélgettem mobilon egy „szakkörössel”, hogy aznap indulunk Erdély egy távoli falvába, és én sietek a „turistabuszhoz”. Nagy nehezen, sok séta után oda is értem a bevásárlóközpont túlsó végén parkoló kisbuszhoz. Már sokan ültek benne, köztük a lány is. Nagyon jó érzés „töltött el”.

Hirtelen, ezután megint a bevásárlóközpontban találtam magam, ahol beszélgettem telefonon a nagymamámmal, de hamar letettem, mert sietnem kellett a buszhoz. Nagyon nyugtalan, feszült voltam, mert alig maradt öt percem az indulásig. Megláttam egy magas, öltönyös férfit, aki úgy nézett ki, mint valami politikus, unszimpatikus volt, de odamentem hozzá, mert hasonlított a fiatalabbkori nagyapámhoz is. Vele együtt siettem a busz felé egy ideig, de nem értünk oda, mert szerinte már „úgyis késő”, pedig, szerintem, biztos vártak volna ránk még. Ehelyett, -követve őt-, felmentem a legfelső emeletre, ahol, valamilyen érdekes okból kifolyólag, azt hittem, hogy ha felugrok az egyik ablakra, akkor továbbjutok a buszhoz, vagy esetleg, valami vasútállomáshoz. Éppen ugrottam, és másztam, amikor felébredtem.

19 (lassan 20) éves vagyok.