Féltetek már így álomban?
Ma álmomban féltem. Kicsit magamhoz is tértem tőle és éreztem azt is, hogy pisálnom kéne egyet. De tudtam, hogy ott az az elemi félelem. Nem is tudom mitől, de nagyon mély. És tudtam, hogyha kimegyek is ott lesz, mert most a tudatom teljesen nyitva áll a rettegésre. Most bármi megtörténhet. Valahogy átéreztem a világ irrealitását, hogy mindent lehet. Hogy hiába vagyok a lakásban és az ajtó zárva, de valahogy mégis szétfoszolhat minden és jöhet valami ami engem szétszed és én semmit nem tehetek, mert ő ezt akarja. Ahogy majd lépkedek ki a sötétben és semmit nem látok, ott már nincs is semmi, vagy bármi van. És én egyedül lépkedek és ha valami rossz lesz is egyedül vagyok.
Igazából valahol az alján azt is tudtam, hogy nem fog jönni, mert nem lehet, de valahogy ennek nem volt jelentősége, mert tényleg ez valami irányultsága a tudatnak, hogy fél, hogy bántják, hogy nem tud védekezni. És semmi nincs csak ez, végtelen mélyen.
Ismerős?
válasza: válasza:6os, neked alvásparalízised volt!
Kérdező, én is szoktam így járni, háááát, nem egy felemelő érzés, az biztos!!!
hatos: hehe, tényleg érdekes ez, amit a 11 ben írsz, hogy beszűrődnek ilyesmik kívülről és hiába szűrődik be, hiába van ott az információ, hogy ez álom valahogy nincs ennek jelentősége, attól még ugyanúgy érvényes.
Egyébként szerintem van valami jó is ezekben az álmokban valami olyan részével szembesít saját magunknak, amivel amúgy nem nagyon találkozunk(talán jobb is így). A normál hétköznapi tevés-vevésben ezzel az énünkkel nem találkozunk. Ilyen fokú kiszolgáltatottságra nem kell szerencsére reagálnunk. Hogy tényleg bármit megtehetnek velünk, mint egy állattal. Agyonüthetnek úgy, hogy hiába kérjük, hogy ne nem is értik miről beszélünk. Tényleg mint ahogy egy állat visít, amikor vágják.
És ennek ellenére, kicsit sajnálom, hogy olyan gyorsan halványul a dolog. PL most már szinte csak annyi van meg bennem, hogy volt ott valami félelem, de tudom, hogy ott nagyon más volt, mint ahogy most már vissza vagyok képes gondolni rá. Jó lenne tiszta fejjel lejátszani magamban az egészet és nézni, hogy hogyan reagálok, mi játszódik le bennem. Bár nem tudom... Lehet úgy nem lehetne élni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!