A halál mit jelent az álomban? Egyáltalán mit jelent ez? Szörnyű volt.

Az ugye köztudott, hogy egy ember egy éjszaka alatt többször is álmodik minden este..legalábbis én így tudom. Ahhoz képest én elég ritkán emlékszem az álmaimra. Ha emlékszem is, akkor leginkább egy rövid hülyeséget álmodom, de...

Az álmom: Egyik csoporttársam elmesélte, hogy velem álmodott. Azt mondta, hogy egy eldugott házban laktam az erdőben, és mellette volt egy tűzfal. Csak arra emlékszik, hogy valaki üldöz - gyilkos szándékkal - engem, és én futok a tűzfal irányába.

Itt kezdődik: A párom és én kocsival mentünk valamerre, meg nem tudom mondani hova, miért, miért pont este, miért pont egy olyan erdős részen, ahol nem is volt igazán út, csak kitaposott, földes, sáros rész. Eljutottunk egy házhoz, ahol ott volt a barátnőm meg egy érdekes arcú idősebb pali. Mondta barátnőm, ha már eddig eljutottunk, akkor maradjunk éjszakára. Becuccoltunk a párommal az egyik szobába. Furcsa volt nekem a párom...nagyon. Barátnőmék nem is tudom hol voltak, mert mi egy csomót beszélgettünk a szobában. Nagyon fájó beszélgetés volt. Visszagondolok, és olyan érzésem van, mintha ez tényleg megtörtént volna. Ami mostanában történt a párom és köztem(szakítás, veszekedések), azok mind az álmom múltjában is szerepeltek. (annyit tudni kell, hogy a párom hajthatatlan volt a szakítás ügyben, és napjában többször is elregéli, hogy mennyire szeret). Lefeküdt az ágyra, én mellé. Mondtam, hogy furcsa volt, de már egyre rosszabbnak láttam a helyzetet. Hanyagul, közömbösen, szinte gúnyosan elmondta, hogy nem is szeret engem, csak úgy mondta, mert akkor még nem akarta a szakítást, de neki tök mindegy, hogy mi lesz velünk. Szóval ilyen beszélgetés folyt a szobában. Éreztem, ahogy esik le a vérnyomásom, ezek hallatán. Közben néha hallottunk valami neszt..barátnőmék elmentek sétálni..az erdőbe. Nagyon sötét volt kint, hiszen erdőben voltunk, semmi világítás, csak a vak sötét. A párom érdektelenül feküdt továbbra is az ágyon, én meg még mindig furcsáltam nem csak őt, hanem már a barátnőméket is...egyszerűen rossz érzésem volt. Hallottam egy sikolyt. Te jó ég..megölte az az ember a barátnőmet. Elkezdtem hallkan "kiabálni" a páromnak, hogy ezt hallotta-e ő is, most mit csináljunk, hova menjünk. Kiborultam, a félelemtől könnyes volt már a szemem, a testem remegett. A párom továbbra is közömbösen, mozdulatlanul feküdt tovább. Ő nem hallott semmit. Viszont egyszer-egyszer az össze-vissza szaladgálásomra felnézett rám és csak ennyit mondott: "nyugi, nincs semmi baj". Gúnyos vigyor ült az arcára, mikor ezt mondta. Még jobban féltem ezután. Valamiért azt éreztem, minta ő is benne lenne ebben a játékban. Ez nem derült ki, de ezek kérdésként fogalmazódott meg bennem. De nem adtam neki hangot. Csak arra koncentráltam, hogy most mi lesz, hol van a barátom, hol van az az ember, hogy fogunk innen menekülni. Bezártam a szoba ajtaját, mellette volt egy kisablak, ami a konyhára nézett, azt is bezártam. Az ágy felett volt egy másik ablak, ami a sötét erdőre figyelt. Gyorsan lekapcsoltam a villanyt, és szaladtam ahhoz az ablakhoz. Kinéztem rajta....és ott volt az a tűzfal....csak néztem, és tudtam.....

felébredtem.