Tényleg megvalósulhatnak álmok, vagy túl színes a fantáziám?

Visszatérő álmaim vannak, gyerekkorom óta. Már akkor vulkánkitörésről álmodtam (Magyarországon) amikor még azt sem tudtam mi az a vulkán. Amikor pedig megtudtam hogy nálunk nincs, akkor sem ért véget ez az álom, azóta is egyre intenzívebben előjön.

Apróságok mindig bejöttek az álmaimból, de mindig csak utólag tudom értelmezni, hogy te jó ég, ezt már láttam valamikor. (deja vu érzés)

A legdurvább a vörösiszap katasztrófa előtti volt. Fél évvel előtte kezdődött, és egyre gyakoribb lett. Az előtte való éjszakán iszonyatosan kiborultam, két óránként felébredtem, és mindig ezt álmodtam. Egy strandról szólt az álom, elhanyagolt, régi medence volt, tele piros, latyakos vízzel. Egy hatalmas rozsdás csövön csordogált a víz a medencébe.

öltönyös fickók jöttek és velük volt egy úszómester is aki bajról beszélt, hogy kell egy új medence, mert ez már régi. Én kérdeztem, hogy mi van ha már nem fér bele több víz, de nem reagált senki, nem is látták, hogy ott vagyok. Az úszómester kiabált, hogy emberek halhatnak meg, de az öltönyösök belökték a vízbe és azt mondták hogy ússzon. De a férfi csak kiabált és kiabált és egyre rondább lett és én elmenekültem mert nem bírtam nézni és tehetetlen voltam. Befutottam egy csatornába, valami alagút félébe, ami a medence alá ment. és láttam, hogy repedt a medence alja. És odalent is volt egy halott. Szinte már csak a csontjai voltak. Egy piros tócsában feküdt.

A tócsa a repedésből szivárgott, és egyre több víz kezdett kifolyni ott. Majd hirtelen megszűnt az alagút és víz alatt úsztam. Egy csecsemő úszott velem szemben...

Amikor meghallottam a katasztrófát a rádióban eszembe jutott, hogy hasonlít a strandos álmomra, de nem foglalkoztam vele különösebben, mert mindenbe bele lehet mindent képzelni, nem? Csak párom lovagol ezen, mert előtte is sokszor meséltem neki az álmot, mert sokszor sírva ébredtem erre, így rögtön párhuzamot vont a két dolog között.

Gondoltam rákérdek, másnak is vannak-e ilyen bevillanásai?

Másik visszatérő álmom, hogy sehol sincs áram az országban valami miatt állítólag, de ezt nem tudhatjuk, mert nem tudjuk elhagyni a települést, megbénul minden...stb. Álmodtam még önkényuralomról, arról hogy kettéválik a föld, de most a legerősebb mindig valami hihetetlen szegénység képe, amikor tényleg minden megbénul, és teljesen más lesz fontos, mint most. Hihetetlen érték lesz minden ami most alapvető.

Ezekben az álmokban álmodok egy alapszitut, utána vissza és visszatér. Ilyenkor már tudom h ez egy álom és hogy külső szemlélő vagyok, vagy ha részese vagyok az eseményeknek akkor is csak látogatóként. És szabadon mozgok a térben és megnézem a részleteket amik érdekelnek és ez tudatos döntés, annak tudatában h álmodok.

Túl sokat képzelek be, igaz?