Kaotikus, kacifantos alom. Mit jelenthet?

Az tortent, hogy autoztam a kedvesemekhez, amikor bemondtak a radioban, hogy valami keszulodik az eterben, mert a meteorologusok sem tudnak kovetkeztetni az idojarasra. En nem estem panikba, de mindenki mas igen. Osszetortek a kocsimat a megvadult emberek, betortek a lakasokba, hazakba, szerencsere en nem talalkoztam veluk szemtol szembe. Valahogy eljutottam haza. Ahogy gondolkodtam, rajottem, hogy az egesz nem mas, mint egy vulkanikus kitores, ami (ezt a reszt mar vallasomhoz kotottem) Foldanya ad nekunk cserebe azert, hogy szo szerint eloskodtunk rajta. Viszont akik megerdemlik, azokat nem eri majd a pusztulas.

Elkezdtem imadkozni, amikor tudtam, hogy vege lesz az egesznek, kedvesem jart az agyamban. Valaki hozzam szolt, hogy kovessem ot, es mentunk egy epuletben sok-sok ajton at, mignem egy viraggal teli, csodaszep mezore ertunk, ahol volt nehany ember is, meg talan 1-2 angyal... Par perccel kesobb eszrevettem, hogy nincs ott a kedvesem, es azt kertem az egyik angyaltol, hogy hozza ide nekem, mert o nem rossz ember, es barmit kepes volnek feladni a lelki bekejeert.

Kicsit kesobb az angyal el is hozta a kedvesemet, de nem sokaig orulhettem, mert valahogy kizuhantam ebbol a vilagbol (egy masik bolygon voltunk, mert kisebb volt a vilag, es lattunk mindenfele mas bolygokat is). Szoval zuhantam, es azt vettem eszre, hogy egy masik bolygon vagyok. Minden kopar, lepusztult, a fak elszenesedtek... Egy erdoben talaltam magam, masik oldalan fenyeket lattam, elindultam arra. Belebotlottam egy, a fak kozott elo "rablobandaba", akik kozul az egyik felismert, gyerekkori baratom volt. Igy nem bantottak. Eltoltottem veluk egy kis idot, beszelgettunk, toluk tudtam meg, hogy ok menekultek, es rajtuk kivul vannak meg sokan, akik el tudtak menekulni a pusztulas elol, es meghagytak, hogy barhol jarok, vigyazzak. Kicsit kesobb egy kicsi varosba ertem. Rajottem, hogy itt minden egy hierarchiaban mukodik, a magasabban levo ember tapossa, megalazza az alatta levot, es ez nagyon kulonbozott a masik bolygon levo szeretetbol epult vilagtol. A lenyeg, hogy egy atomeromube kerultem, es mindenaron meg akartam szokni, visszajutni kedvesemhez a boldogok bolygojara, megprobaltam elbujni, meg mindent, amit csak lehetett, de a vegen rajottem, hogy nem menekulhetek, es nyugodt szivvel fogadtam el, hogy ez volt az ara annak, hogy o ne ezen a helyen maradjon.

Bocsanat, hogy ilyen hosszu lett, de azt hiszem, ez csak ilyen hosszusagban ertheto igazan. Szerintetek jelenthet valamit???