Mit jelent az álmom? Minden halottam benne volt.

A különös álmomat szeretném veletek megosztani, amit mára virradóra álmodtam, mert nem tudom, hogy mit jelent.

Édesanyám tavaly halt meg, előtte is sok halottam volt már. Én iskolában dolgozom, pedagógus vagyok.

Álmomban a munkahelyemen voltam, az iskolában, amikor szóltak nekem, hogy várnak rám a portán. Szaladtam előre, ahogy csak bírtam, de éreztem, hogy így is kések, mintha már nagyon régóta várnának rám. Futni kezdtem. A portán rengeteg ember várt rám, egy tömeg. Nem túlzok, sorokba rendeződve vártak. Türelmesen, de azért éreztem a belőlük felém áradó kérdést, hogy miért várakoztattam meg így őket. Egyébként nem szóltak semmit.

Egyszer csak a tömegből előlépett anyukám (2021-ben halt meg), és azt mondta, hogy "Siess, hát nem fogunk együtt karácsonyozni? Mert rád mindig várni kell! Nézd, Mamáka (nagymamám) már el is aludt, mert nem győzött várni téged" -és rámutatott a tömegben az ülve alvó nagymamámra (2003-ban halt meg). Odanéztem, és láttam, hogy mindenki áll, csak neki adtak helyet, hogy üljön le, mert már nagyon öreg. Így ültében el is aludt.

Anyukám folytatta: "De, mi együtt fogunk karácsonyozni, csak mivel lassú vagy, az áprilisban lesz, de nem baj, mert majd akkor is karácsonyi hangulatot fogunk csinálni" És mintha egy vetítővászon gördült volna le elém, anyukám megmutatta képekben is, hogy fog történni mindez. Egy havas fenyvest láttam hirtelen, ahol még áprilisban is havazik és karácsonyi hangulat van.

Anyu tovább beszélt: "Neked már megvettem az ajándékodat, egy elektromos ülésfűtőt a kocsiba (életében tényleg vett ilyet nekem), de Gyuszi (a nagybátyám, 2004-ben halt meg) egy vadászfelszerelést rendelt magának karácsonyra, és még nem jött meg, ezért ő később csatlakozik hozzánk, vele májusban fogsz karácsonyozni (életében soha nem vadászott).

Erre előlépett a nagybátyám a tömegből, és némán, de helyeslően bólogatott.

Körbenéztem, és ahogy még jobban szemügyre vettem a tömeget, feltűnt, hogy ezek az emberek már mind halottak! Álmomban is feltűnt! Volt, akinek láttam az arcát is, de idegen volt, én nem ismertem. A kezükben csomagok, táskák voltak, ahogy várakoztak. Tudtam, hogy most várnak ugyan, de bármelyik pillanatban elindulhatnak.

Hirtelen anyu házánál voltam, ahol felnőttem (nem adtam el, a valóságban is megvan, üresen áll). Anyu ablaka alatt van eltemetve az első kedves cicája, akit nagyon meggyászolt, amikor a cica 2008-ban meghalt.

Ezt a cicát találtam meg álmomban az előszobában, a szék alatt kuporogva. Földesen. Tudtam, hogy már nagyon régóta kint volt az udvaron, (pedig a valóságban szobacica volt mindig, csak benti tartású, soha nem engedtük ki), most pedig eljött az ideje, hogy bejöjjön. Álmomban is tudtam, hogy öreg, már 21 éves (és tényleg, mert a valóságban 2001-ben született), tele van földdel a bundája, és láttam, hogy nagyon rossz állapotban van. Alig mertem felvenni az ölembe, mert attól tartottam, hogy szétesik az egész cica, ha csak hozzáérek. Nagyon rozoga volt. A pofija is öreg cicapofi volt, aggastyán. Inogott a lábain állva. Ahogy felvettem, éreztem, hogy bár nagyon öreg és rossz állapotú, de ő már soha többé nem fog innen menni sehova, az udvarra se, és ennél rosszabb állapotban már nem lesz. Én pedig ezért nem fogok tudni benne kárt okozni, még véletlenül se, és nem kell attól félnem, hogy meghal. Így bátrabban simogattam és öleltem magamhoz. Itt ébredtem fel.