Hogyan engedjem el a "démonomat"?

Egy korábbi kérdésben már kifejtettem a problémámat, akkor érkeztek a tanácsok, miszerint el kell hogy engedjem. Ez szuper tanács LENNE, feltéve, ha lenne bármi tippem, hogy hogyan?

A helyzet röviden és tömören: anno örököltem egy lakást a mamámtól, amibe mindig azt szerette volna, ha majd ott lakom. Én sohasem terveztem abban a lakásban lakni, sok szempontból sem szerettem, sem a környéket, sem a 10. emeletet, sem az egész várost. Jó darabig üresen állt,- akkor se nagyon mászkáltam oda, pedig pont a kamasz koromat éltem amikor menekülhettem volna oda- majd ki volt adva albérletbe, majd egyszer csak eladtam és befektettem a pénzt és most már élnék mint Marci hevesen, CSAK éppen ez a lakás évek óta kísért álmomban átlag heti 3x 4x, mikor hogy... van hogy az enyém, van hogy nem, időnként ott lakom, máskor betörök, vagy éppen csak a környékén sétálgatok, vagy bérlem a vevőktől akik nem laknak benne, vagy úgy lakom benne, hogy tudom hogy a vevők nem, de hogy ők nem tudják, hogy én ott vagyok, vagy legutóbb például benne laktam de mások is, majd kiderült hogy én halott vagyok azért nem láttak eddig. Mindig máshogy jön elő de kizárólag mindig rossz érzésekkel nem jókkal.

A hétköznapokban nem ér inger a lakás végett, nem járok a környéke fele sem, másik városban élek, nem látom, senki nem beszél nekem róla, nincs a lakásból itthon semmim, max a mamámtól apróbb tárgyak elrakva, de nem áll itt a kanapé vagy hasonló, szóval nincs ami emlékeztessen rá egyfolytában az álmaimon kívül, merthogy gondolni sem szoktam rá, leszámítva az álmok után, de akkor sem magára a lakásra, csak úgy az álomra. Addig nem jöttek elő, amíg nem adtam el. A párom kérdezte, mit csinálnék a lottó ötössel, és az volt a válaszom, hogy a legelső lenne, hogy visszavenném bármennyiért a lakást, hogy megszűnjenek ezek a nyomasztó álmaim. Persze akkor sem költöznék bele. Hogyan tudnám tényleg elengedni? Nem tudom megvenni az biztos :D