Álom, mi a véleményed?

Fegyveres emberek futnak utánam. Menekülök, nem tudom, hogy én vagyok-e a rosszfiú, vagy ők, de menekülök. Vidékies helyen vagyok, felújított parasztházak között. Nappal van, süt a nap, egy tipikus unalmas délután másoknak. Én menekülök, mert meg akarnak ölni. Fegyver van náluk, de nem használják. Élve akarnak. Az egyik kis udvaron parkol egy jármű. Az ajtó felfele nyílik, feltépem és beülök. Olyan érzés, mint kocsiban ülni. Gyorsan lenyomtam a biztonsági pántokat az ajtón. Messze voltak tőlem, el kellett valahogy indítanom. Nincs műszerfal, csak üvegek mindenütt. Üvegtáblák kis karokon, minden irányba állíthatóak. És egy botkormány. A jármű halott. Tapogatok tapogatok, egyszer csak megérintek valamit. Az egyik üvegtáblán, egy halván kör alakú vonal. Amint megérintettem az összes panel elkezdett kéken világítani és a jármű megmelkedett. Félelmetes érzés. Azt hittem autóba szálltam be. Megragadtam a botkormányt, és a valószínűleg antigravitációs elven működő ketyerét majdnem nekirántottam a szemközti kis parasztház tetejének. Szerintem csak valami biztonsági mechanizmus akadályozhatta meg, hogy ne történjen baleset. Már utolért a csapat, felrántottam a botkormányt, és repültem. Ezúttal repültem. Teljesen valótlan volt, olyan volt mint egy scifiben, mégis átélve, álmomban leszimulálva olyan volt, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.