Ki találkozott már az alvási bénulassal (alvásparalízis) és ki, mit tapasztalt vagy esetleg látott?

Hát a simaizom bénulás teljesen alapvető neurobiológiai réndszer.

Különben szétvernéd a szobát REM fázis alatt 😃

Egyszerűen van olyan amikor nem kapja meg a gátlás feloldására a jelet. Elakad az impulzus, vagy meg se születik, mert az agy még azt hiszi alszik.

Nem átjáró ez, csak egy kellemetlen állapot.

Nekem eddig 2x volt hasonló. csak ezzel tudom magyarázni: Felébredek, és pókot látok. volt hogy kb féltenyérnyit, valahol a padlón, meg kéne mozdulni hogy gyorsan kinyírjam, de nincs energiám megmozdulni még egy félpercig, aztán mikor megmozdulok elspurizik.

Az elsőnél 1 órán át kerestem, átrendezve a szobát. :D

Nekem is volt,sőt egyre gyakrabban van ha jól emlékszem a legutolsó 1 hete volt.

Nekem ez már megszokott,szerintem vagy már 8-at megéltem.

A legelső alvásparalízisem mesélem el.

Olyan 15 éves voltam,ritkán vagyok beteg, de ha az vagyok akkor nagyon... 40 fokos lázzal hajnali fél 1 környékén úgy döntöttem mostmár alszok.

Amint lefeküdtem (oldalamon szoktam aludni a fal felé) azonnal bealudtam,kb 5 perc telt el, és úgy éreztem mintha az ablakom nyitva lenne, és erős hideg szél fúj be.

Nagyon melegem volt és egy ideig jól is esett a hideg levegő... aztán elviselhetetlen lett, és egyre hidegebb lett, szóval felakartam kelni hogy becsukjam az ablakot, viszont moccanni nem tudtam.

Nem tudtam mi van, nem láttam semmit, csak hallottam hangokat a hátam mögött. Valami suttogást folyamatosan hallottam,fájdalmas órdítást,és csörömpölést (ez mind egyszerre), nem tudom megmondani miket hallottam az egyetlen dolog amit kitudtam venni a suttogásból az az hogy "figyel".

Nem tudtam mi történik, csak a hallásomra támaszkodhattam.

A zaj elviselhetetlen volt, de egyszer csak abba maradt.

Már pont kezdtem megnyugodni, és gondolkodni mi legyen amikor az ágyam rászkódni kezdett, próbáltam kiabálni de csak ilyen "elhaló" hangot tudtam kiadni amit még én is alig hallottam.

Ez is megszünt. Nem tudtam mi következik,de már készültem a legrosszabbra.

Úgy érzetem mintha simogatnák az arcomat a mellkasom azon gondolkodtam ha véletlen kitudnám nyitni a szemem akkor mit látnék? Biztos ki akarom nyitni?

Kinyitottam de nem láttam semmit,csend lett,az a tipikus csend ami már zavaró.

Egyszer csak kopogás az ajtón és lassan nagyon de nagyon lassan nyílt ki.

Ránézésre egy magas ember szerü lény, törött gerinccel, széles mosollyal az arcán, fehéren világitó szemekkel, hosszú kezekkel...egyenesen rámbámúlt, nagyon valóságos volt.

Órdítani akartam,elegem volt az egészből.

Nem tudom hogyan lehet, talán az idegesség és félelem erőt adott, de a halk hangomból hirtelen órdítás lett és megtudtam mozdúlni, felpattantam az ágyból de mintha ólom súly lett volna a lábamon egy pillanatig.

Az idegesség miatt nekimentem annak a valaminek és kilöktem a szobámból ( a szobám ajtaja egyből a lépcsőre néz) és kiestem vele én is le a lépcsőn. Felnéztem és a lépcső tetején ott volt, ott volt és eltűnt. Ezzel felébredtem ömlött rólam a víz hajnali 4 volt már nem aludtam vissza.

Azóta már megtanúltam kezelni ezt, és ha észre veszem hogy éppen alvásparalízisem van felkeltem magam.

10 éve van és hol többször, hol kevésbé jön elő. A legelsőre úgy emlékszem, mintha tegnap lett volna. Nagyszüleimnél aludtam a saját kis szobámban és az arcom az ablak felé nézett a szoba másik oldalára. Az ablakban egy idősebb férfi arca volt aki rám vigyorgott. Nem értettem, hogy került oda, hiszen emeleti ablak, bár volt egy kis tető része is. Rettegtem, próbáltam megmozdulni, de nem ment. Akkor kitaláltam, hogy becsukom a szemem és akkor nem látja, hogy látom és közben már tudtam, hogy ez álom és fel kell ébrednem, de nem tudok. Próbáltam ide-oda forogni, a falnak csapkodtam magam, végül legurultam az ágyról és arra felébredtem. Viszont nem voltam leesve az ágyról.

Azóta nagyon nagyon sokszor volt hasonló, hogy valaki figyel és nem tudok megmozdulni, dobálom magam hátha az felébreszt, kiáltani próbálok de csak nyöszörgés jön ki a számon, de ez is mind csak fejben történik a valóságban semmi.

Utoljára pár napja volt az eddigi legrosszabb. Vendégségben voltunk, kislányom a lábunknál lévő utazóágyban és volt egy teraszajtó a szobánkban, ami egy másik szobához is nyílik, de más nem tud bejönni rajta. A szobában sötétség és a rémület, hogy nyitva van a teraszajtó és látom ahogy egy fekete kapucnis alak épp viszi ki a másfél éves lányunkat és nem tudok felkelni, se kiabálni, se semmi. Érzem, ahogy folyik a könnyem és csak nyöszörgöm. Erre felébredek, iszonyatosan átizzadva a pizsamámban és semmi sírás az arcomon, férjem szerint nem is kiabáltam, semmit nem észlelt ebből.

Annyiban fejlődtem az évek alatt, hogy hamar felismerem és viszonylag hamar fel is tudok ébrednin belőle. Régen rengeteg idő volt amíg el tudtam érni, hogy felébredjek és rendesen pánikot kaptam már és azt mondogattam ébredjek már fel, ébredjek már fel.

Utálom ezt :(

kb 3-4-szer fordult elő. Az első alkalommal nem tudtam mozdulni pár másodpercig, ordítani próbáltam, de nem jött össze.

Második alkalom. amire emlékszem az az volt, hogy szintén nem tudtam mozdulni, elkezdett erősödni egy sípoló hang, és mintha egy képernyőn keresztül néztem volna, hogy egy fekete-fehér kép kezd kialakulni, de itt vége lett. Ezután pár héttel jelentkezett a következő, ahol szintén egy erősödő sípolást hallottam, de most villámokat láttam. Szintén pár másodperc múlva abbamaradt. Minden alkalommal erőteljesen próbáltam mozogni és azt mondogattam, hogy "Istenem legyen vége, legyen vége".

A szívem mindig nagyon gyorsan vert, attól féltem, hogy szörnyeket fogok látni, de hála Istennek sosem következett be.

Szerencsére mielőtt az első megtörtént volna, már néztem videót a dologról, így nem ijedtem aannyira meg, tudtam, hogy mi történik.

Ami még érdekes számomra, hogy soha nem fordult még elő éjszaka vagy reggel. Ha jól emlékszem az első egy délutáni alvás után történt, a másik kettő pedig úgy, hogy délelőtt 8-ra mentem valahova, aztán olyan 10 körül visszaaludtam, és mikor felébredtem, akkor jött rám.

Kicsit parázok, hogy elő fog többször is fordulni, nem szeretnék pszichológusnál vagy orvosnál kikötni miatta.