Mennyire hasznos a 2 napos gyermek agykontroll tanfolyam?

Erről van szó! A zenben is pontosan ez a lényeg.

Volt egy jógakonferencia, ahol különböző ágazatok képviselői jelentek meg. Egy zen mestert kérdeztek, arról, hogy milyen előnyökkel jár a zazen gyakorlása. Ő elmondta, hogy az ég világon semmilyen előnnyel sem jár. És ez itt egy hatalmas vízválasztó, itt dől el, hogy egy tanítvány képes-e átadni magát teljesen olyasvalami gyakorlásának aminek semmi haszna, semmi értelme. És ez lényeges, mert az ego mindig hasznot remél, mindenben értelmet keres, mindig kapni akar valamit. De ezek az utak, nem a szerzésről szólnak. Éppen ilyen a tai-chi, addig gyakorolják sokan, ameddig valamiféle varázserőt remélnek tőle, amikor pedig rájönnek, hogy ilyen nem fog történni, abbahagyják. Pedig ezután jön a lényeg, amikor olyasvalamivel töltöd az időt, amitől nem leszel több semmivel, amikor egy teljesen haszontalan dologba képes vagy belemerülni, anélkül tökéletesíteni azt, hogy bármi célja lenne.

"Egy Poonja nevezetű emberrel készítettek egy interjú-könyvet, és az interjúztatók között többen voltak vipassana gyakorlók. Volt, aki már huszon éve gyakorolt, és eldicsekedett vele Poonjának, aki megkérdezte: "És mire mentél vele?" Nem volt értelmes válasz. Mindegyik vipassanástól megkérdezte, mire ment vele, egyik se tudot értelmeset kinyögni. Na, ekkor hagyam abba."

Ha olvastad Poonja könyvét ahol elmondja hogy nem kell meditálni, akkor azt is olvastad abban a könyvben, hogy ő neki lepergett minden előző élete, mint ahogy Buddhának is, és arról számolt be, hogy előző életében meditációs guru volt, akinek saját épülete volt és tanítványai voltak, ő előző életében majdnem elérte a megvilágosodást, ebben az életében pedig szinte pillanatok alatt megvilágosodott, tehát ha így nézzük akkor több életnyi munkája volt abban hogy elérje a megvilágosodást. Nekem volt egy balesetem amiben lepergett az életem, akkor még gyerek voltam, de az a közel 8 év lepergett a baleset során, majd ezt követően testen kívüli tapasztalásom volt, testen kívül megtapasztalhatod hogy nem a test vagy, és nem is a testhez tartozó elme, hisz testen kívül is tudatos maradsz, viszont nincs jelen akkor az egós én, csak a tudat van jelen hogy létezel, egy vagyok érzés, viszont ez a vagyok érzés ez maga a teljesség érzése, akkor azt tapasztalod hogy ami vagy, az már teljes, hogy semmire nincs szüksége hogy több legyen, és azt is megtapasztalod hogy ami vagy, mindenki ugyan az, ezt nevezik egységnek, ezt már sokan megtapasztalták az évezredek során és le is írták, ez az egész tapasztalás nem egy új dolog, inkább olyan mint egy hazatérés, mintha itt a földön amnéziásan élnénk, ezért egy ilyen tapasztalás nagyon felszabadító, nincs többé halálfélelem, mert a testi halál valójában egy ráébredés a szellemi lényünkre, amire jelenleg nem vagyunk tudatossak.

Igen. Ha úgy vesszük, akkor Poonjának "több életnyi munkája volt abban hogy elérje a megvilágosodást". Látszólag. De Poonja azt is mondta, hogy soha semmi nem történt. Meg azt is hogy nincs tanító, nincs tanítvány, nincs tanítás.

Minden történik magától. Nem kell tenni semmit. Minden jól van. Ezt meg egy másik Mester mondta, Robert Adams.

"De Poonja azt is mondta, hogy soha semmi nem történt. Meg azt is hogy nincs tanító, nincs tanítvány, nincs tanítás.

Minden történik magától. Nem kell tenni semmit. Minden jól van. Ezt meg egy másik Mester mondta, Robert Adams."

Igen mint fentebb írtam, ezt tapasztaltam meg, nincs tanító és nincs tanítvány, az egész földi létünk amire jelenleg tudatosak vagyunk, olyan mint egy illúzió, amik vagyunk az nem ez a test, és nem is az elme, ami csupán egy életnyi tapasztalás és tanulás általi gondolatfolyam, hanem ami e mögött mindig jelen van tudatoság az vagyunk, most nevezzük szellemi lényünknek, igazából nincsen rá szó hogy mik is vagyunk, mert az túl van a szavakon, ebből a korlátozott létből fel nem fogható. Szóval a szellemi lényünk mindig velünk van, de mi csak a testünkre és a születésünk óta felhalmozott gondolatokra vagyunk tudatosak, ezt tekintjük énünknek, de amikor a szellemi lényünkként tapasztaljuk meg a testet és az elme tartalmát, akkor abból a szemszögből az egész emberi létünk olyan mint egy illúzió, mint egy álom, és azt tapasztaljuk hogy egy változó világban és egy múlandó testben időzünk éppen, ekkor nincsen én tudatunk, csak a vagyok érzés és a teljesség érzése tölt ki, a lét öröme jár át, és tudjuk hogy bármi is történik itt a földön emberként, attól mi már nem leszünk sem többek sem kevesebbek, hisz már teljesek vagyunk, ezért jár hatalmas felszabadulással átélni egy ilyen testen kívüli tapasztalást, egy szellemi ébredést. Jelenleg úgy élünk mintha egy virtuális sisak lenne rajtunk, és amit látunk azt elhisszük, mindent valósnak élünk meg, de ebből a programozottságból fel lehet ébredni, ez a megvilágosodás, ekkor már látjuk hogy az elme tartalma nem mi vagyunk, pedig eddig akként éltünk, a gondolataink és érzéseink határoztak meg minket, szellemi lényünkre felébredve pedig csak a tanúi vagyunk az eseményeknek, nincsenek azok már hatással ránk. Ez olyan mintha rosszat álmodnál, éppen körbevennének az álmodban hogy leszámoljanak veled, és abban pillanatban tudatára ébrednél hogy ez csak egy álom, ettől kezdve nem váltana ki érzést belőled bármi történjen is az álomban, tudnád hogy ami te vagy, az nem fog sérülni ettől. Ezek a példák csak gyenge próbálkozások arra hogy leírjam a lényeget, mert AZ amik vagyunk, az leírhatatlan, nincsenek rá földi szavak, csak gyenge hasonlatok. Itt a földön mindenki egy énnek érzékeli magát, most hogy lehetne elmagyarázni hogy amik vagyunk, ami mindenkit áthat, az valójában egy, nincs milliárdnyi én a földön, a hasonlat rá az óceán, amit már leírtam párszor más kérdéseknél is: Az óceánon futó hullám, ami hullámnak érzékeli magát, majd visszahullva ráébred hogy ő maga az óceán és hogy mindvégig az óceán volt. Ekképpen van az emberrel is, az anyagi testünket elhagyva ráébredünk hogy amik vagyunk, az mindvégig velünk volt, csak nem voltunk rá tudatosak, és hogy mindenki ugyan az ami mi is, ez az egység megtapasztalása, ekkor a végtelen szeretet érzése jár át, mindenben létezőben önmagad ismered fel, a vallások talán ezt nevezik mennyországnak, ahol mindenki egy helyen szeretetben létezik, mintha egy élőlény sejtjeiként lennénk jelen mind, nem tudok jobb példát rá, mert leírhatatlan és megfoghatatlan az egész.