Miert tortent velem ilyen rossz dolog?

Szia! Nem hiszem, hogy két hét meditáció elegendő energiát halmozzon fel az életedben egy ekkora jelentőségű változáshoz, de persze ez is előfordulhat... És ha így lenne, akkor én a pozitív gondolkodás alapján azt a következtetést vonnám le, hogy ez azért történt, hogy egy másik munkát találjak, ami sokkal jobban illik az egyéniségemhez, többet fizet, vagy valami hasonló okra gondolnék, ezt neked kell kitalálni. Ha figyelsz befelé, tudni fogod, mit keress. És persze ezerrel meditálnék tovább, miközben keresném a következő helyemet... ☺️

Sok sikert kívánok!

Nem biztos, hogy jól állapítottad meg az ok-okozatokat, de kezdjük az elején.

Egyrészt van ennek egy teljesen objektív, tudományos (pszichológiai) magyarázata, hogy ha az agyunkat ráállítjuk valamire, akkor arra lesz érzékeny, azt fogja észrevenni. Ez remekül működik a kényszerképzetekkel, komplexusokkal, amire egy babonás hajlam csak rátesz.

A mechanizmusa az, hogy van egy hited, elképzelésed magadról és csak azokat az impulzusokat veszed észre magad körül, amik azt alátámasztják.

Például ha azt hiszed, hogy utálnak a munkahelyeden, akkor egyszerűen az agyad ki fogja szelektálni a kedvességeket, nem fogod észrevenni a rád mosolygó kollégákat, ha valaki letesz egy csokit az asztalodra, nem nyúlsz hozzá, mert biztos valaki csak ottfelejtette, sőt még esetleg mérgelődsz is rajta, hogy bezzeg mások ilyeneket kapnak, de veled senki nem törődik - holott egyértelműen a Te asztalodon van a csoki. Szóval az agyad a környezeti ingerekből ki fogja válogatni azokat, amik megfelelnek annak a programnak, amire Te "beállítottad".

Úgy is felfoghatod, hogy az elméd nagyon tapintatos :) és nem akar olyan információkkal zaklatni, amire nem vagy nyílt, amit nehezen fogadsz be. Ezért csak azt engedi tudatosulni, ami "beleillik" az elképzeléseidbe.

(De ez ugyanígy működik a másik irányba is, ha optimista, jó kedélyű ember vagy, akkor a rosszat fogod nehezebben észrevenni.)

Van több döbbenetes tapasztalatom arra, mennyire drasztikusan át tudja venni az agy az irányítást afelett, hogy mit enged egyáltalán meglátnod. Tehát hogy a fizikai érzékelésedet mennyire befolyásolja. Pl. láttam, hogyan késik el egy ember, aki úgy érzi, hogy vele folyamatosan szerencsétlenül alakulnak az utazások, valójában viszont konkrétan nem veszi észre a megállóba érkező járatot és ilyenek. Vagy hogyan parkol az, aki azt ismételgeti, hogy "sosincs hely amikor én jövök", miközben rója a köröket a félig üres parkolóban. (Ijesztő, mert felteszed magadnak a kérdést, hogy vajon amit én látok, amiről én vagyok meggyőződve, annak mennyi a valóságtartalma?:))

Lehet ugyan váltani a kettő között, de nem megy ez csettintésre. Hol van két hét a korábbi évekhez, évtizedekhez akár (nem tudom mikor alakult ki a negatív beállítódásod). Az, hogy meditáció/ relaxáció stb. technikákat alkalmazol, nem egy aktív beavatkozás, csak egy háttérből való erős támogatás, de ehhez egy eltökélt agymunka is szükséges, önreflexió, az adott szituk megvizsgálása, amikor történik valami, ami valamilyen negatív érzést/ értelmezést vált ki belőled. Azt írod, hogy már betegség szintjén megjelent a negativizmusod. Igazságtalannak tűnhet, ha pont el szeretnéd hagyni a korábbi gondolkodásmódot, hogy a következményei nem változnak meg egy csapásra. De ha "állhatatosan dolgoztál" azon, hogy negatív dolgok vegyenek körbe, akkor azért kellhet egy tisztulási folyamat, amíg lecseng ennek az összes negatív következménye és teret enged a pozitívnak.

A másik az, amit itt a hozzászólók is említenek. A kérdéseddel azt sugallod, hogy a kirúgás egy negatív dolog. De ezzel épp csak arról teszel tanúbizonyságot, hogy eddigelé nem sikerült igazán a pozitív hozzáállás kialakítása, hiszen ki mondhatná meg, hogy jó-e vagy rossz ez az esemény.

Lehet, hogy pont az elhatározásod és meditálásaid következménye az egész, ugyanis ha egy rendszer "érzékeli", hogy egy fogaskerék "elromlott", akkor a saját működése érdekében lecseréli. Ha Te eddig egy negatív rendszer szorgalmas fogaskereke voltál, de hoztál egy mélyreható döntést a változásról, akkor a rendszer rögtön megpróbál lecserélni - ez normális. Nem biztos, hogy meg kell siratni egy negatív rendszert, ami kidobott magából... Ez épp azt IS jelentheti, hogy a döntésed tényleg szívből jövő és őszinte volt, olyannyira, hogy a környezeted rögtön drasztikus változásba kezdett, hogy "utolérjen". Ilyenkor lekophat egy csomó haver, barát és akár egyedül is maradhatsz egy időre, amíg a semmiből elő nem bukkannak új ismerősök és fel nem épül az a környezet, amivel a megváltozott személyiséged harmonizál.

Több aspektusa van a dolognak: az általad beállított "program" szerint az agyad mit szelektál ki és mit enged látnod; hogyan értelmezed az életed eseményeit; hogyan igazodik hozzád a rendszer...

Ez az utóbbi a legelvontabb dolog, de amint látod, vannak objektív események - mint pl. egy kirúgás, és az ilyen események mutathatnak "mintázatokat", vagyis a valószínűségszámítás szabályai alapján a bekövetkezési gyakoriságuk vagy valószínűségük megmutatja, hogy nem lehetnek pusztán véletlen események. Ez nem tudom érthető-e.

Tehát amíg az, hogy egy csoport vegyes emberből csak a sovány vagy csak a duci embereket látod-e meg, az rajtad múlik, "szubjektív"; addig az, hogy kirúgnak a munkahelyedről, a buszod lerobban az autópályán, egy bagoly lekakálja a szélvédődet, ezek "objektív" események. Ez utóbbiakra sokan azt mondanák, hogy szerencsétlen véletlen, vagy ha sorozatban következnek be, akkor pechszéria, véletlen egybeesés. De ha matematikailag vizsgáljuk őket, akkor kiderülhet, hogy annyira alacsony a valószínűsége a bekövetkezésüknek, hogy nem lehet "véletlen", inkább lehet valamilyen szabály, összefüggés, kiváltó ok a háttérben.

Gondolom nem mondok azzal újat, hogy az "átállás" nem úgy megy, hogy a tükör előtt ismételgeted, hogy "mindenszépésjó, mindenszépésjó...". A meditáció egy jó támogatás, amivel gyakorlatilag megteremtesz egy jó környezetet az átalakulásnak, de ez nem elég. Hosszú, kitartó munkával kell először elcsípni, majd átírni a teljes fogalomkészletedet, ami az agyadban akár futó gondolat szintjén megjelent. Hosszú negatív gondolkodás után az elcsípés, rajtakapás a legnehezebb, mert annyira természetes. Pl. locsolod a virágot, kimegy a víz és azt gondolod, "de béna vagyok". Rosszabb esetben "már megint milyen béna voltam". Még rosszabb esetben "sosem leszek képes erre". És észre se veszed, hogy ezt gondoltad, annyira rutinosan gondolsz ilyeneket. :) Tehát kb. folyamatosan figyelned kell a gondolataidat, a kimondott szavaidat és egy lepkehálóval azonnal elkapni az ilyeneket és tudatosítani mit gondoltál és ott helyben átfogalmazni valami pozitívra, amiben nincs tagadás. Pl. ahelyett, hogy "nem vagyok béna" azt mondod, "ügyes vagyok". Ez hosszú meló, de megéri és megkerülhetetlen, mert a fent említett "pozitív állítások egyszerű ismételgetésével" még önmagadat sem téveszted meg, nemhogy a rendszert. :) Szóval pozitív állítások alá temetni az automatikus negatív gondolatokat, beidegződéseket nem praktikus, mert attól azok még ott lesznek és akkor csodálkozol, hogy jé, miért nem történnek a "beígért" pozitív dolgok... Hát azért nem, mert a rendszer nem azt nézi, hogy mit mondasz, hanem abszolút a vesédbe lát és az alapján működik.