Hogyan kell meditálni?

Hm. Ez nagyon érdekes téma. 4 éve kezdtem az egészet. Eleinte zazent gyakoroltam, majd vipasszánát. Később ezt kiegészítettem a hatha jógával, mert ugye nem ment a lótuszülés, ahhoz pedig hogy el tudj mélyülni, sokáig kell tudni ülni anélkül, hogy elzsibbadj vagy hasonlók történjenek. A helyzet az, hogy meg kell találnod a saját utadat, próbálj ki többfélét nyugodtan. Én gyakorlatilag már nagyon ritkán végzek formális meditációt, mert effektíve tudok meditálni a zuhany alatt vagy a repülőtéren a sorban állva, anélkül hogy leülnék. A legvégén eljutsz a tiszta jelenbe, ahol csak történés van, alany nélkül, az elmét pedig úgy használod mint egy kalapácsot mondjuk, ha szükség van rá használod, ha nincs szükség rá, visszarakod a polcra pihenni. Megszűnik a belső párbeszéd és a világ folyamatos értelmezgetése. Felismered, hogy eddig nem olyannak tapasztaltad a világot amilyen, hanem olyannak amilyennek gondoltad. Szóval meg fogod ismerni magad, abban az értelemben is ahogy gondolod, találsz majd magadban eddig ismeretlen képességeket, de mindennel találkozni fogsz amit eddig elfolytottál. Van akinek több van, van akinek kevesebb. Viszont önmagad megismerése nem merül ki ennyiben, ugyanis rá fogsz jönni, hogy minden aminek eddig hitted magad, az nem te vagy. A gondolataid, az érzelmeid, az adottságaid, a tested, egyik sem te vagy, te mindezek tapasztalója vagy. Végső soron át fogsz esni egy halálélményen, ami az egó végét jelenti, onnantól fogva nem fogsz félni a fizikai haláltól. Az, hogy milyen meditációval kezded, a te dolgod. Az sem baj, ha eleinte hallgatsz meditációs zenét közben. Ha nagyon csapongó elméd van akkor kell egy tárgy ami leköti, ez lehet a zene eleinte, ez viszonylag durva tárgy. Talán lassít a gondolatok folyásán, illetve egy irányba tereli a figyelmedet. Amikor már tudsz koncentrálni jöhet tárgynak a légzés. Csak a légzést figyeld, belégzés-kilégzés, tudatosítsd a rövidke szüneteket a légzésben. Nem fogod tudni a légzésen tartani sokáig a figyelmedet, el fogsz kalandozni és ezt csak akkor veszed észre amikor már gondolkozol egy ideje. Nem baj! Ilyenkor vissza a légzéshez. Ezzel így egy darabig el leszel, amiben fejlődést fogsz tapasztalni, hogy egyre hamarabb felismered majd amikor elkalandozol. Egyszer azt fogod észre venni, amikor a figyelmed mozdul a légzésedről egy éppen felbukkanó gondolatra, amiről még nem tudod hogy mit tartalmaz mert nem fókuszáltad rá a figyelmed. Szerintem kezdésnek ennyi, addig is olvasgass többféle módszert, de csak akkor változtass, ha már ebben eredményes vagy. Mindegyik hasznos, de csak akkor ha megtanulod őket rendesen használni.

Az időtartam az mindegy, ha eleinte napi tíz percig gyakorlod, az jó. Én is úgy kezdtem és nagyon nehéz volt még az is, most 5-6 órán keresztül ülök lótuszba, úgy hogy egy gondolatba sem megyek bele. Ettől függetlenül a mindennapi életben még mindig azonosulok a régi személyiséggel, de már kukucskálok kifelé a börtön ablakán, volt idő mikor a börtönről sem tudtam, aztán meg az ablakot nem láttam.

Remélem segítettem!

A meditáció a koncentráció ellentéte.

A valódi meditáció a gondolat nélküliség.

A mesterem egyszer úgy fogalmazott: leülsz a legkényelmesebb ülésedbe. És hagyod megnyugodni a gondolataidat. Felbukkan egy gondolat, de nem szabad továbbfűzni. Aztán "csend" lesz. Aztán megint felbukkan egy gondolat.

Na a két gondolat közti "csend" - az a meditáció!

Sziasztok, hát úgy nézem itt már minden választ megkaptál az előző testvérektől.

Kitartás ;)