Ez tényleg így működik?

Hát tudod. Amikor az ember a híd mellett azon gondolkodik, hogy jobb lenne, ha nem létezne, akkor lehetséges, hogy be fog ugrani a vízbe.

Ha valaki társalogni akar vele, akkor lehet hogy elutasító lesz, zárkózott, de mindenképpen rossz kedvű. A rossz kedvet meg mindenki máshogy mutatja ki.

Szóval ha a rossz a hangulatod, az hat rád. Ez által te is máshogy fogsz hatni a környezetedre és máshogy fogod értelmezni az eseményeket. Mást adsz és mást kapsz. Nincs itt semmi varázslás. És természetesen ez nem abszolút igazság. Mert ha valaki végrendeletet akar, az akkor is kedves lesz veled, ha leköpöd. Vagy akkor is, ha alapból túl aranyos.

igen, tényleg így működik

a hasonló a hasonlót vonzza,

azt kapjuk az élettől, amit beleadunk

Ez akkor lenne így, ha egy tiszta lap lennél, nem lenne semmiféle előző életed, semmiféle érzelmi családi örökséged, stb.

De ha azt örökölted, hogy mindig egy követ kell fölfele görgess egy hegyoldalon, ami mindig többet gurul vissza, mint amennyit fölfele haladtál vele, akkor ennek a trendnek a megfordításához a pozitív gondolatok csupán annyi, mint halottnak a csók.

valójában az ember földi életének feladata az,

hogy felismerje az öröklött, belenevelt, maga építette korlátait és megszabaduljon azoktól

minden emberben ott a lehetőség arra, hogy elérje a harmóniát