Ti mivel nyugtatjátok magatokat ilyenkor?

Nem vagyok agykontrolos mert szerintem van valami amit tuti nem csináltok jól:

Nem élhetsz ezen a világon úgy hogy csak a számodra kellemes érzéseket/érzelmeket éled meg. Nem szemezgethetsz az érzelmek között.

Ha valami nyugtalanít az azt jelenti hogy egy érzelem elő akar jönni azért hogy éld meg! Hagy hogy azt tegye veled amit tenni akar. Nincs ezzel semmi gond. Pár percig rossz lesz aztán lehetsz megint boldog.

De ha nem engedsz neki és visszafojtod akkor ott marad; nyugtalanítani fog és negatív gondolatokat fog generálni.

Nem éri meg.

Ami nem öl meg az megerősít!

Bocsáss meg magadnak, ameddig nem teszel így, zaklatni fog a lelkiismereted.

Elrontod, az ember nem hibátlan, és tökéletes. Tanulj belőle vond le a következményeket, és máskor ne tegyél ilyet.

Az élet tanít, olykor fájdalmasan. Fogd fel mind egy karmát, ezen át kellet esned, hogy megéld a fájdalmat. Egy kicsit változol is általa, ami későbbiekben nagy hasznát veszed.

Nagyon sokszor előfordult már, hogy egy dolog, esemény ellen akárhogy is hadakoztam, bekövetkezett, nem úgy történt ahogy én szerettem, akartam volna, és rengetegszer bebizonyosodott utólag, hogy úgy lett jó, ahogyan alakult.

Vagy ha egyszerűen csak egy rossz dolog következett be, nem egy olyan, amit én szerettem volna egy irányba terelni, akkor pedig mindig jött a "segítség", megoldás, ami kihúzott a kialakult rossz helyzetből.

Tehát ha valami rossz következik be, ami ellen nem tudok tenni, én ezekre az esetekre emlékszem, ezekkel nyugtatom magam, hogy úgyis jól fog végződni. Persze természetesen nem hátra dőlve, hogy majd én itthon pl. gépezgetek, tv-zgetek, semmit sem teszek az ügyben ,és majd úgy oldódik meg, magától. Természetesen amit tudok, megteszek, hogy javuljon a helyzet.