Mit gondolsz a vonzás törvényéről, a legtö tapasztalás csak "véletlen" lenne?

Ami a titokban van elegge felre van magyarazva. De termeszetesen letezik valamilyen formaban. Ez mar olyan dolog ami szemelyre van szabva, mint hogy van aki erzekel olyan dolgokat amik hivatalosan nem leteznek a koztudatban.

Viszont mint lehetoseg jelen van ezen a fold nevu jatszoteren. Vannak durvabb dolgok is a hatterben.

Ami neked be lett tervezve ebbe az eletedbe azzal fogsz talalkozni.

Mindenkinek mas.

Ha erdekel, van ra keztetesed asd bele magad a temaba.

Sokkal erdekesebb a vilag mint amit keszen kapunk.

Olvasd el, itt egész jól körüljárták a dolgot:

http://www.gyakorikerdesek.hu/ezoteria__egyeb-kerdesek__2842..

Azért van az, mivel az emberi agy arra van beállítva, hogy a szokatlan, a hétköznapi mintából kitűnő dolgokat észrevegye: például barna folt a zöld növényzetben könnyen életveszélyes medve lehet :)

És ez a "tulajdonság" a mai napig is megvan, nem tűnt el, csak a körülmények változtak. Azért van amit egy csomószor bebizonyosodott: mert arra figyelsz fel. Ha én most erősen gondolok Pistikére, és nem találkozom vele, nem marad meg, hogy "húúú, de fura volt", hanem egyszerűen nem emlékszem már rá holnap. Viszont, ha erősen gondolok rá, és mégis találkozunk, akkor az agyam kapásból kikapja az esetet, mint furcsát - és én négy hónap múlva is emlékezni fogok rá, hogy hoppá.

Pedig közben számtalan eset van, amikor gondolsz dolgokra, és egyszerűen nem történik semmi. Például egy időben nagyon kedvelt kérdés volt az, (itt gyak.hu-n) hogy mitől alszik el a közvilágítás pont akkor, amikor odalépsz. Egy rakat ember már-már emberfeletti képességet gyanított magában, pedig ez is csak olyan, mint a vonzás törvénye - egyszerűen azt veszed észre, ami fura. A lámpák villognak folyamatosan, de kit érdekel? Viszont, ha pontosan akkor villan, amikor alálépsz, akkor arra emlékszel, mert furcsa, a rendes mintától elütő dolog történt.

A tételes eset is ugyanez: ha fél adott tételtől, de mást húz, akkor nem marad meg. De ha pont azt húzza, akkor bizony emlékszik rá... :) Vagy a másik eset: jóformán egyiket sem tudja, mégis elmeséléskor pont attól félt, mert így sokkalta drámaibb :)

Ha meg akarsz bizonyosodni róla, ajánlok egy kísérletet: minden egyes alkalommal, ha erősen gondolsz valamire, írd le. Aztán utána ellenőrizd, hogy megtörtént-e, vagy sem. Meg fogsz lepődni, mennyiszer nem jön be, holott te tisztán emlékszel, hogy milyen nagy arányban váltak be a dolgok :)

Jó kis életmentő kőköri reflex :D

ez olyan mint a hit... honnan tudjuk, hogy bizonyos dolgok megtortentek-e? A vallasosak nem ketelkednek ebben, egyszeruen hisznek...

En is ezt teszem, sok minden bevalt, ami nem, azt meg el kell fogadni, es rajonni, hogy oka volt...

Kérdéseddel kapcs. érdemes lenne olvasnod JAMES REDFIELD A mennyei prófécia c. könyvét.

Egyebek közt arról ír,hogy a találkozások nem véletlenek.

Áldás című irásom összefoglalójának néhány példányát néha magammal hordom,hogy akit érdekel a téma (életem mísztikus eseményei) annak adhassak belőle. Egy emberrel kb egy órán belül háromszor futottunk össze.Kicsit nevettünk ezen,s én továbbmentem. Ő buszmegáll.ban volt.30-40 léápés után megálltam,a nem véletlentalálkozásokra gondolva.Visszamentem hozzá,s röviden mondta a z okát. Kellett neki az összefoglaló