Van olyan meditáció, amivel megtölthetném magam szeretettel?

cigi -> emeli a dopamin szintet, de nem ajánlom mert rászoksz.

inkább igyál egy jóféle sört vagy nézzél egy nagyon fasza filmet.

Tudom hogy magad alatt vagy, de ilyenkor nem az a megoldás, hogy kimenekülünk a valóságból és elkezdünk hinni mindenféle pénzlehúzó módszerben.

Bár lehet placebo hatása az ilyen középkori gondolkodásmódra épülő áltudományoknak és tudatlanságodnak köszönheted hogy boldog leszel.

Keríts magad köré barátokat, kezdeményezz egy párkapcsolatot, és máris megtöltheted magad szeretettel. :)

Ha nagyon akarod, akkor nekem is küldhetsz egy privátot.

20/F

LACi

Mindig azt kapjuk az élettől (másoktól) amit mi adunk!

Ha szeretetre vágysz, adj belőle másnak!

Segíts fel a csomagját egy idős embernek a villamoson, add át az ülőhelyedet, akármilyen kis apróságot megteszel másnak "csupán" szeretetből, meglátod, rögtön érezni fogod a szíved mélyén, másrészt nagyon gyorsan "visszakapod" a szeretetet abban a formában, ahogyan arra neked az adott pillanatban szükséged lesz.

Hát figyelj, elég hosszú lesz, és nem is elég ha elolvasod, meg is kell cselekedni, mégpedig többször is, és türelmesen.

A nap is azért ad fényt, meg meleget, mert benne van a fény, meg a hő. Tehát neked először is magadat kell szeretni, hogy szeretve legyél. Ha nem vagy szeretve, akkor nem tudsz küldeni. Szeresd magadat, ez az első lecke. Képzeld el, hogy egy kisbaba van benned. A szívedben van, nem a hasadban, és ez a kisbaba te vagy. Mindenkiben van egy ilyen belső gyermek. Ez mindenkinek a saját maga isteni ÉN -je. Keresd meg ott bent, és godnolj rá szeretettel, dédelgesd, cirógasd szavakkal, mosollyal. Fedezd fel, kotord elő a rárakott szidalmak, korholások, fájdalmak és lenyelt békák alól. Ő az akit szeretned kell először is. Egy kis irodalom itt erről. Van egy párbeszéd, és egy dalszöveg, mindkettőt javaslom: [link]

A második lépés, hogy a magad iránti szeretetet kifelé sugárzod. Képzeld el, hogy a másik emberben is van egy belső gyermek. Őt is szeretni kellene. Nézz az emberekre szeretettel. Ha rosszak, akkor is. Nem tehetnek róla. Ezt tanulták a szüleiktől, vagy bárkitől. Nézz rájuk részvéttel. Gondold azt, hogy mennyire rossz nekik, hiszen rossznak lenni rossz érzés.

És meg kell tanulni még egy igen döntő tudást: Mind Egyek Vagyunk. OLyan mintha a Föld egy ember lenne, és mi lennénk annak az embernek a részei, a kislábújja, vagy a nagylábújja. Képzeld el, hogy a kislábújj nem szereti a nagylábújjat. Ez nem lehet, mert egyik lábújj ugyanaz, mint a másik. Ezt tanítja a szufi irodalom, (Müller Péter: Benső Mosoly könyvéből tudom) A mester egy kődarabot mutat, és azt mondja: "Tat van asi" Ez te vagy. Vagy még inkább "ez is te vagy". Még a kővel is egyek vagyunk, nemhogy az emberek egymással. [link]

Szepes Mária is ezt mondja. Valamilyen ügyben még járt volna neki valamennyi pénz, de ő nem kérte az adóst, hogy adja meg. A barátai bíztatták: követeld tőle, hioszen az jár neked. "Jár, persze, de ... tudod... ő is én vagyok" - felelte SzepesMária.(Az Élet Örök c. könyvből)

Ha el tudod fogadni, hogy mind egyek vagyunk, akkor ott van a szeretet.

Az emberek különféle érzelmeket hívnak szeretetnek. Mert úgy-e a szerelemben is azt mondjuk: "szeretlek", a gyerekünknek is, a krumplilevest is szeretjük, de ha nagyon figyelsz, meg tudod érezni, hogy a szeretet érzés a tested melyik része felöl jön. A szívcsakra az anatómiai szív tájélkán van, de nem baloldalon, hanem középen. Mikor úgy érezzük, hogy az egész világot szeretjük, akkor ez innen a szívcsakrából jön. Innen jön még a részvét, a hála, és az a "megölelés vágy" is, ami olyan boldoggá teszi az embert. Ha ilyesmit érzel, fedezd fel, és ápold magadban. Úgy értem, figyelj rá, vedd észre, milyen jó, és törekedj máskor is megérezni.

Olvass könyveket Szepes Máriától, Müller Pétertől,Weöress Sándor verseiből is sok szeretet árad, Hamvas Béla, stb. Még küldök kódokat a netről is:

[link]

[link]

[link]

Fizikailag is képzeld el, hogy kinyitod a szived (a szívcsakrát) Képzeld el, hogy van ott egy ablak, kinyitod, és árad a szeretet ki és be, mint a napfény a nyitott ablakon.