Mi a véleményetek a "vonzás törvényéről"?

Szia előző író!

Minden rezeg az univerzumban. Atomok is rezegnek. A villa és az emberi test atomjai is. Rezeg a legkisebb és legnagyobb is. Rezeg a föld is (7,81/sec), a nap is és a galaxisok is.

Gyakorlatilag energia van, aminek az aktuálisan meglévő hullám vagy részecske állapota dönti el, hogy miként nyilvánul meg számunkra (láthatóan vagy nem láthatóan, tapinthatóan vagy nem tapinthatóan). Ezek folyamatosan változhatnak, miként a fény fotonja is hullámként halad a térben, de az ablaküveghez érve részecskévé válik és úgy halad át az üvegen, majd a túloldalon ismét hullámra vált.

Minden érzékelő csak egy bizonyos kiválasztott rezonanciát érzékel ebből az energiából. Mást egy denevér, mást egy kutya, mást egy ember, mást a hubble távcsöve, és ez élőlényenként, életformákként változik.

Igazad van, nem szükséges, hogy a lélek vagy szellem ugyanúgy viselkedjen mint a fizikai test, miként a foton sem ugyanúgy viselkedik, mint pl.: a szénatom részecskéi. De mindkettő egyazon energia megnyilvánulása. És mivel ez az energia egy egységes egészet képvisel, ezért bármely része szervesen kapcsolódik a teljeshez és minden része hatással van a másik részre. Így külön kezelni nem lehet őket és alapos megfigyeléssel idővel felismerhetőek az összefüggések. Ahogy annak idején felírták "ami igaz fenn, az igaz lenn":-).

Babiloniakról való állítást a Titok című filmből idéztem, hisz ebben a filmben használják többször is ezt a mondatot, "hogy a Babilóniaiak használták és működött".

Hogy ez valóban így volt e azt nem tudom, hisz nem voltam ott és nem tapasztaltam meg személyesen. Hogy mégis úgy használtam ezt az idézetet, mintha a távoli múltban valóban reálisan lett volna ilyen lehetőség, annak mindössze az az oka, hogy elhiszem:-). Mint ahogy te is elhiszed, hogy Los Angeles ott van, még ha soha nem is jártál ott, vagy elhiszed, hogy az ember járt a holdon, vagy elhiszed az egyetemi fizikai tanszéken tanultakat, pedig mindössze 3 ember látta azt a kísérletet, amire azóta sok millió könyv íródott és tucatnyi tudományág épült:-). És elhiszed azt is, hogy apukád az apukád és anyukád az anyukád, pedig nem végeztettél DNS vizsgálatokat ez ügyben:-). Itt megjegyzem, hogy épp az előbb hallottam, hogy Jack Nicholson 37 évesen tudta meg, hogy akit addig az anyjának hitt, az a nagymamája, akit pedig a nővérének, az pedig az anyja volt:-)).

Ettől függetlenül tőlem telhetően keresem a hiteles, objektívnak elfogadható információkat. Ilyen volt pl. egy római történetíró (akik akkoriban hasonlóan működtek a mostani jegyzőkönyvírókhoz, vagyis riport, illetve dokumentumírókhoz lehetne hasonlítani őket), aki szó szerint leírta Jézus nevét, mint a jelenlegi Júdeai lázadást kiváltó eszméket terjesztő személyt. És mindezt abban az időben. Tehát lehet ugyan vádolni a vallásos személyeket, hogy egy szubjektív elmebeli koholmányt állítottak össze. De nehéz cáfolni egy akkoriban Rómában íródott elfogulatlan írást, ami az akkori Római vezetők cselekedeteit hivatalosan dokumentálta:-).

Egyszóval igyekszem elfogulatlan oldalakról is beszerezni az adott kérdéshez kapcsolódó infókat, ha lehet bármit is hitelesnek elfogadni:-)).

Üdv!

Nabas

Nabas, nagyon jókat írsz.

Ha jól értem akkor a Titok másik fele, hogy megkapod ami a boldogsághoz, fejlődéshez kell, de ne legyél kapzsi, irigy és emellett segíts másokon? Tehát ezek a milliárdbevonzó emberek ahelyett, hogy a 10. luxushajójukat vásárolnák, inkább adnák a pénzt az éhező gyerekeknek vagy ilyesmi. Jól sejtem?

Szia "Előző":-).

Ez nagy dilemma volt és jelenleg is az számomra.

Mert Isten teremtésművét csak akkor és úgy erősíthetjük, ha a kívánságunk és vágyunk az, hogy legyen meg az Ő, azaz a te akaratod.

Minden más esetben, ha az ő képmásaként kapott Isteni hatalmunkat egyéni kívánságokra használjuk, akkor teljes látás híján, mindenképpen célt tévesztünk, azaz bünt követünk el.

A dilemmámat az okozza, hogy már nem vagyunk teljesen gyerekek (Pál apostol azt mondta, hogy az emberiség kb. 14 éves). Ezért észrevettem, hogy Isten örömmel venné, hogy saját szuverén döntésünk alapján ismerjük el, lássuk be és támogassuk az ö szeretetét.

Bibliában a legjobb példaként, a visszatért tékozló fiú esete világít erre rá, amikor Isten kimutatta, hogy értékesebb számára egy őt választó szuverén őszinte döntés annál, mint amikor nincs szükség ilyen döntésre, mert el sem hagyták (Ünnepet rendezett a visszatérő tékozló fiúnak, mert az belátó és megbánó döntéssel visszatért hozzá. Míg az őt el sem hagyó fiúnak nem tartott ünnepet). Igaz megnyugtatta az el sem menő fiút is:-)).

Szóval a dilemmát kettő ok okozza. Egyik az, hogy ha az agykontrollt úgy is használom, hogy az kizárólag a mellettem lévő létezők és élőlények boldogságát szolgálja, de ezt nem az Isten iránti szívből jövő szeretetből teszem, akkor semmit sem ér, mert így csak egy tudásból eredő hideg számítás állhat mögötte.

Másik, ha viszont az agykontrollt úgy használom, hogy kizárólag azt kérem Istentől, hogy legyen meg a te akaratod, akkor hol van az az Isten számára igen becses szabad és szuverén akaratom.

Tehát a legtökéletesebb az lenne, ha az "agykontrollt" úgy használnám, ahogy Jézus tette annak idején. Amikor látva Isten a miatti szomorúságát, hogy törvény és ahhoz tartozó büntetés alá kell kerüljenek a tőle elforduló gyermekei. Ekkor Jézus a szabad akaratát arra használta, hogy azt kérte Istentől, hogy annak szeretett gyermekeire kiszabott törvényi büntetéseket vessék őreá, viselje ő el ezeket, hogy azok vissza tudjanak majd térni Istenhez. És minden másban csak azt kérte, hogy Isten rendelkezzen az ő szabad akaratával, saját magának abból nem tartott meg semmit.

Mindezt azért kérte, mert annyira szerette Istent, hogy még a szomorúsága is fájt neki. Így akarta Isten szomorúságát enyhíteni, hogy Istennek ne kelljen végignéznie saját gyermekei szenvedését és végleges elvesztését.

Tehát felnőtté válva az ember boldogan és őszintén adja vissza Istennek a tőle kapott szabad akaratot, de ha kér is valamit Istentől, az mindenképpen csak az önfeláldozás kell legyen.

Önfeláldozás alatt nem az un. mártíromságot értem, hanem azt, hogy a teljességnek és az abban lévők érdekeinek vessük alá az életünket, létezésünket.

Persze ezt könnyű neked így leírnom:-). Miközben jómagam nap-mint léptem nyomon belefutok saját önzőségembe, egoizmusomba és követelőző erőszakos akaratomba.

Eszembe jut ilyenkor Sátán hírhedt mondása Istennek, hogy "bőrt a bőrért, az ember mindenét odaadja az életéért". Azzal utalt erre, hogy az életösztön olyan erős, hogy az ember, akár a lelkét is odaadja érte. Ebben a világban minden úgy épül fel, hogy az életösztön miatt hazudunk, lopunk, csalunk, erőszakoskodunk, versenyzünk, küzdünk, erkölcstelenkedünk stb-stb. Ezért vágyunk a titokra is, hátha úgy kielégülnek majd az egyéni szükségleteink és így életben maradunk:-).

De ilyenkor vigasztal a tudat, hogy voltak emberek (és nem is kevesen), akik már bizonyítottak, hogy az ember nem ad oda mindent az életéért. Tehát már bizonyított tény, hogy nem igaz Sátán vádja és az ember nem javíthatatlanul romlott el.

És így egyszer talán én is képes leszek majd erre a gondolkodásra és érzésre:-).

Üdv!

Nabas

Szia "Előző":-)!

Jókat kérdezel:-).

Én is úgy látom, hogy Istenben van minden és ő is benne van mindenben. Ezért is ő az egyedüli mindenható, mert ő az egyetlen, aki ott van mindenhol. És éppen ezért nem látta soha senki, ezért megnyilvánulatlan.

Mert ahhoz, hogy valami vagy valaki megnyilvánuljon, ahhoz valahol többnek kell lennie belőle. Ha viszont valahol több van belőle, akkor valahol bizony hiányzik:-). Isten viszont abszolút önzetlenül és maradéktalanul szétosztotta magát, vagyis magának semmit sem tartott meg önmagából. Tehát ő ott van mindenhol, így viszont sehol sincs belőle több, vagyis megnyilvánulatlan:-).

Emlékszem amikor a csernobili katasztrófa volt és mértem a sugárzást. Amikor nem voltam sugárzó anyag jelenlétében a műszer kb. 3-6 másodpercenként "koppant" egyet. Ezek részecske érkezések voltak, olyan részecskéké amit kozmikus háttérsugárzásnak hívnak.

Ezt nem lehet összehasonlítani semmivel és az egész univerzumban egyenletesen jelen van mindenhol. Valószínűleg annak a legrégebbi un. ősrobbanásnak a részecskéi. Gondold el mennyire régi lehet az a robbanás, ha olyan szinten "felhígultak" az abból származó részecskék, hogy 6 másodpercenként érkezik 1 db:-)!! Ha a részecskék világát nézzük, akkor ő ott a legkevésbé érzékelhető, de egyben mindenható, mert mindenhol jelen van, mindenhol hat. De épp ezért szinte megnyilvánulatlan:-).

De mit tehet ez ellen a megnyilvánulatlan mindenhol ható "végtelenül szelíd és gyenge" mindenható ellen, a megnyilvánult, egy helyre összpontosuló hatalmas erő, akarat vagy egó?

Azt amit egy iszonyatosan erős tengeri vihar vagy ciklon ereje a háznyi hullámok energiája tehet, ha az óceán minden atomja odébb megy pár centit.

Vagyis gyakorlatilag nem tehet semmit, mert az óceán így odébb megy pár centit és a hullámok, viharok és minden más az óceánban elhelyezkedő hatalmas erő sem tud ellenállni ennek a szelíd akaratnak:-). Hisz ezek a viharok és egyéb erők az óceánhoz képest csak egy parányi részen nagyok és hatalmasok, azaz megnyilvánultak:-). Ilyennek gondolom Isten akaratát.

Bibliát nem tartom zavarosnak, inkább egy olyan bonyolult írásnak, aminek megértéséhez egy élet is kevés. Gyakorlatilag mindig tud újat nyújtani, mindig attól függően, hogy aki olvassa, annak éppen mire van szüksége.

Persze vannak visszásságok (fordítási, értelmezési, kanonizálási stb.-stb.). De az ember ezzel úgy van, hogy minden porcikája jelzi (vagy legalábbis a lelke mélyén megérzi), hogy a kapott információban van e valami igazság vagy nincs.

Kapzsiságról az a véleményem, hogy igen kényes téma. Mert abszolút szubjektív. Egy amerikainak pl.: min. 24 nm-ben van meghatározva az emberek számára élhető szoba mérete. Ezt törvénybe fektették. Szintén hasonló törvény Magyarországon 6 nm-ben határozza meg a szoba minimális méretét.

Tehát a kapzsiság nagyon szubjektív:-(.

Talán ezért is ajánlotta Jézus, hogy egyrészt ne aggodalmaskodjunk a holnap felől, vagyis ne agykontrollozzunk sem negatív, sem pozitív jövőképet:-). És megnyugtatott, hogy ha a mezők madarairól gondoskodik a ti égi atyátok, akkor rólatok, akik a legkedvesebbek vagytok neki, miért ne gondoskodna:-).

Másrészt a saját életszükségletekre azt ajánlotta, hogy csak azt kérjük, hogy mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma. Így semmiképpen sem eshetünk kapzsiságba, még tévedésből sem. Szóval ez nem egyszerű kérdés.

De úgy gondolom, hogy amennyiben Istennek tetsző cél miatt kéred, akkor megadja azt a kis faházat:-).

És szerintem Istennek tetsző dolog, hogy gyermeked lesz, akiről gondoskodsz, akit Isten szellemében erkölcsösen nevelsz. De gondoskodhatsz épp a szüleidről, vagy pl. kutyákról, vagy hajléktalanokról vagy betegekről, vagy növényekről, vagy csak mondjuk épp olyan könyvet írsz, ami közelebb viszi az embereket Istenhez stb-stb. De bármi más eset is lehetséges, ahol másokért felelősséget vállalsz, ahol gondoskodsz mások jólétéről. Úgy gondolom, hogy Isten ehhez megadja azt a szép kis faházat:-). Lehet nem lesz 1000 nm-s, lehet nem lesz benne infraszauna, de pont annyi boldogságot fog adni, hogy a másokért vállalt gondoskodó felelősséged végzése közben boldog legyél:-).

Üdv!

Nabas

Szia "Előző":-).

Csak egy kis pontosítás az előző levelemben írtakkal kapcsolatban.

Isten nem azért ad meg valamit, mert az neki tetsző.

Megadja a harckocsit és ballisztikus rakétát is, ha valóban kérjük. Ezt teszi lehetővé a szabad akaratunk és az Istenhez hasonlatos teremtő képességünk.

Szóval az előző levelem végén inkább azt akartam az Istennek tetszővel kifejezni, hogy amennyiben olyan tevékenységet végzünk, amivel a teremtéséről és az abban résztvevők "jólétéről" gondoskodunk, abban az esetben még akkor is megadja, ami ehhez szükséges, ha azt épp nem is kérjük (gondolatban és érzésben sem).

Üdv!

Nabas

Szia "Előző"!

Igazad van, minden szubjektív és mi sajnos még nem vagyunk képesek objektívan ítélni.

Ezért nem tudom eldönteni, hogy amit teszek az jó e vagy rossz.

Lelkiismeret mint olyan, amit ma a köznyelvben használnak, nem ad objektív információt erről. Ezzel ugyan valószínűleg nagyon sokan nem értenek egyet, de tény, hogy az ember kettő veleszületett tulajdonsággal rendelkezik mindössze. Egyik a magas hangoktól való félelem, másik a hirtelen hátrafelé való egyensúlyvesztés. Első esetben megijed és felsír, másik esetben szintén, de előtte a levegőbe felcsapja mindkét kezét.

Nem fél az oroszlántól a kígyótól, bármit megkóstol, bármit megtesz és semmiről sem gondolja, hogy az jó vagy rossz. Neveltetés (társadalmi, szülői stb.), tanulás, tapasztalatok stb. határozzák meg a későbbi un. világlátását és egyben a lelkiismeretét.

Ahány ember, annyiféle lelkiismeret. Mást érez és gondol ugyanarról a dologról vagy cselekvésről egy Indián egy Bantu vagy Maszáj, mint egy Eszkimó vagy Thaiföldi vagy európai. És ez vonatkozik akár az ölésre vagy bármi nagy léptékű erkölcsi kérdésre is.

Így a lelkiismeret mindössze a saját ismeretünk (önmagunk ismerete), azaz saját igazságunk, de nem egy központi, egyetemes vezérlő igazság, ahogy arra a köztudatban általában utalnak.

Hogy miért fontos ennek ellenére mégis a lelkiismeretre hallgatnunk?

Azért mert abban hiszünk, számunkra az abban foglaltak jelentik a jót. Ezért a lelkiismeretünk az egyetlen olyan igazságunk, ami ha nem is a valódi igazság, de nem tudatos önzésből vagy rosszindulatból, hanem a mi aktuális tudásunk jóindulatából született, így jó szándék vezérli.

A lelkiismeret használata sohasem rossz, hanem egyszerűen csak egy jó értelemben vett "tudatlanság". És Isten megígérte, hogy a tudatlanság idejét elnézi nekünk.

Amennyiben viszont nem a lelkiismeretünk szerint döntünk, akkor ott egy spekulációt végzünk. De ami ennél rosszabb, amikor ez a spekuláció homlokegyenest a lelkiismeretünk ellen dolgozik, de mind közül a legrosszabb, amikor ezt tudatosan végezzük. Ilyenkor az ember már meghasonlik önmagával, önmaga szeretete és tisztelete elveszik.

Ugyan egyik alkalmazása (lelkiismeret vagy spekuláció) sem biztosítja, hogy lássuk a valóságot és aszerint hibátlanul ítéljünk, de a lelkiismeretre hallgatás a jobb megoldás.

Lelkiismeretünk "iskolázásához", tanításához, azaz önmagunk megismeréséhez adták nekünk a szent iratokat. azért, hogy saját igazságunk egységbe kerüljön a teljességgel.

A nyugati civilizáció un. lelkiismeretét nagyrészt a bibliában lefektetett erkölcsi nézetek határozzák meg.

Miként más civilizációkét más erkölcsi normák.

De mivel a lelkiismeretnek csak egy része a lexikális ismeret és nagyobb része a saját megélt tapasztalat, azért fontos, hogy mindig a saját belső igazságunk kövessük, még ha ez el is tér a társadalom által elfogadott nézetektől.

Mert ha a saját igazságunk szerint éltünk (még ha rosszul is), akkor még van esélyünk a jóindulatú tudatlanságunk elnézésére. De minek lesz majd nevezhető az, ha a saját lelkiismeretünk ellen éltünk? Hogyan magyarázzuk majd azt, hogy a bennünk lévő jó szándékot elnyomtuk.

Ahogy írod, sokan vannak akik rossznak élik meg, ha jót akarsz nekik. Ez nagyon nehéz ügy:-). Olyan ez mint amikor Isten berakta a kertbe a tudás fáját. Azóta is célozgatnak rá, hogy ugyan miért tett nekünk oda ekkorra kísértést, de ha már odatette, akkor meg miért nem zárta el előlünk, hogy még véletlenül se használjuk.

De ez olyan mint amikor te a gyerekednek beraksz egy kályhát a szobájába. Mert tudod, hogy a szobát csak azzal tudod melegen tartani, ami a gyereknek jó és nagy szüksége van rá. Azt is tudod, hogy megégeti magát, ha hozzáér. Szólsz is neki erről és meg is tiltod neki. De a kályháról tudod, hogy biztonságos, lezártad az égésteret és ő kinyitni nem tudja, tehát elégni nem tud. Ezzel megvéded az életét. De ezen túl már csak annyit tehetsz, hogy szépen elmondod neki, hogy mi baja lesz, ha megérinti, megkéred, hogy ne tegye, majd reménykedsz, hogy szeret annyira, hogy szót fogad:-). És ha mégis megégeti a kezét, akkor gyógyítgatod, és ő is megtanulta a leckét:-).

Üdv

Nabas

Nabas. :)

a lelkiismeret az biztosan az, amit te leírsz arról, egy mindenkiben más rendszer alapján kialakult "valami"? Te nem a szubjektív hitrendszeréről beszélsz az embernek? A lelkiismeret az ösztönös, és azért van, hogy a természet nevében cselekedjünk...100 különböző személyiségű embernek egy azonos cselekedetnél ugyanazt súgná a lelkiismeret, de igaz nem a hitrendszer. a lelkiismeret a belső hang, nem az amit kiépít az egyén magának. a belső hang halk világos és biztos, és akkor halljuk igazán a hangját, amikor eleresztjük gondolatainkat teljesen. próbáld csak ki...ez a hang onnan jön, ahonnan a művészeknek az ihlet és a felfedezőknek a sugallat, ez egységes, ez nem szubjektív...szerintem te arra gondolsz, amit "tudat alatt" kialakít magának az egyén, vagy akár tudatosan, a neveltetése és környezete során, nem az etalon lelkiismeret, hanem egy felszínes, ha szabad így mondanom. egy személyesnek vehető útmutató, de nem Isten útját mutatja feltétlenül.

09:52.

"Tehát a lényeg, hogy tapasztalj, tanulj, és próbáld összerakni az igazságot, mert ezt ebben a világban sehonnan sem kapjuk meg készen. :)"

Tapasztalj, tanulj, és keresd őszintén az igazságot, és akkor megleled készen megkapva a kezedbe, szépen és érthetően leírva...ez már most is megtörténhet...ha tényleg nyitott az ember, ugyanis van ebben a világban egy leírás, ami levezeti az élet igazságát. :)

üdv

25/F

LastOne.Left