Miért van van az, hogy akárhányszor lezárok valamit magamban mindig vissza jön ugyanaz a negatív gondolat menet?

Mivel ezo kategóriában tetted fel a kérdést, feltételezem érdekel spiri megközelítés.

Az eddigi életed alatt kialakítottál/ megengedtél magadnak egy gondolkodásmódot, ami ide vezetett. Az nyilván belátható, hogy néhány nap/ hét alatt nem biztos, hogy ezt meg tudod változtatni (persze lehet, nem ismerlek), tehát kitartás kell a sikerhez.

A legtöbb ember nem tud azonosulni azzal a koncepcióval, hogy az ego nem ő, hanem csak egy program. Pedig az igazság az, hogy ez, amit leírtál, az ego ténykedése. Ő az, aki folyamatosan duruzsol a fejedben, tehát a cél, hogy elvedd tőle az energiát, visszavedd az irányítást.

A meditáció jó lehet erre, mivel eredetileg ez is a célja: lecsendesíteni az egót, nem gondolni semmire, mikor erre nincs szükség. (Akik azt hiszik/ olvasták, hogy az ego = én, gondoljanak abba bele, hogy meditáció közben akkor ki is az, aki meditál...) A probléma az, hogy ha te úgy meditálsz, hogy becsukod a szemed közben, akkor csak arra az időre tudod lecsendesíteni az elméd, amíg ezt a tevékenységet végzed. Utána, mikor kilépsz a meditációból, ott folytatódik minden, ahol abbahagytad. ebben az esetben a meditáció menekülés, nem fogja az egyént szolgálni, mert azért vagyunk itt, hogy tapasztaljunk, nempedig azért, hogy meneküljünk a világ elől.

Én tehát azt javaslom, hogy először is vondd el az energiát az egótól. Ezt például úgy tudod megtenni, hogy valamire koncentrálsz, valamit figyelsz. Lehet ez akár egy gyertya lángja, vagy figyelheted a légzésed, vagy de facto figyelhetsz arra, amit épp csinálsz. Célnak kéne lennie, hogy NE terelődjön el a figyelmed, ne jelenjenek meg gondolatok, és ez idővel kialakul, ha állhatatos vagy. Nekem nem ment egyik napról a másikra, de kicsi sikerek voltak, és a siker építi a bizalmat.

Tapasztalatból mondom, hogy el lehet oda jutni, hogy az egó csak akkor működik, mikor szükséges, és csak akkor gondolkodsz, mikor az adekvát. Egy világi embernek, vagy egy intellektuális spirinek erre sajnos nincs nagy esélye, ezt el kell tudni fogadni...

Adtam egy kiindulópontot, ha tetszik kipróbálod. Nyilván vannak más lehetőségek/ módszerek is, bizonyosan kapsz még itt is jó ötletet. Csináld azt, ami a legszimpatikusabb, ami a legjobb érzést okozza!

Abban pedig teljesen igazad van, hogy cél uralni az életedet, nem pedig átevickélni rajta, vagy elszenvedni. :)

"cél uralni az életedet, nem pedig átevickélni rajta"

Akkor miért kell ezt tanulni, es miért nem úgy jövünk hogy már megy?

Miért van rengeteg ember aki nem éri el ezt a célt, mert a közelébe se kerül annak, hogy egyáltalán halljon hasonlóról?

#4

Tudod, ez ilyen spiri-konteó dolog :) Jóval könnyebb irányítani az olyan embert, aki nincs tisztában a képességeivel, aki fél, aki manipulálható etc.

Amikor beleszületsz a kicsi gyermek testbe, onnantól arra vagy kondícionálva, hogy fogadj szót, állj be a sorba, 'jobb félni mint széllel szemben feladni a járt utat'... Tehát az, amit a legtöbb ember tesz, ahogyan gondolkodnak, amiben hisznek, ugyan úgy tanulás eredménye, a különbség annyi, hogy ezt nem szándékosan tanulják.

Az pedig, hogy miért nem úgy jövünk, hogy tudjuk uralni az életünket igen egyszerűen belátható. A hatalommal jóval könnyebb visszafelé élni, míg nincs meg a megfelelő bölcsesség. Szinte minden információt tanulás útján szerzünk meg, majd gyakorlással és megtapasztalással válik empirikus evidenciává. A folyamat velejárója, hogy az ember közben fejlődik, megszerzi a szükséges bölcsességet hatalma használatához.

Nézd csak meg a világot jelenleg irányítókat. Megvan a hatalmuk, hogy érvényesítsék akaratukat, de nincs meg a bölcsességük, hogy a hatalmukkal előnyösen éljenek.

Így oké?

Nem oké.

"Nézd csak meg a világot jelenleg irányítókat."

Itt is van, nem úgy jövünk és...? Ugyanúgy visszaélnek a hatalommal. Akkor? Akkor már midnegy lenne ha az ember úgy születne.

Így az egésznek semmi értelme.

Mindegy mar megszoktam hogy ertelmet felesleges keresni...

#7

Nem érzem adekvátnak, hogy személyes beszélgetéssé silányítsuk ezt az érdekes kérdést, de erre még reflektálok.

Kell-e ecsetelnem, milyen következményei lennének, ha sok milliárd ember élne vissza a hatalmával? Kell-e ecsetelnem, hogy akinek mindegy, az sem gondolkodásában, sem cselekedeteiben nem óhajt változni és változtatni?

Az, hogy magad nem látsz valahol értelmet, nem jelenti azt, hogy nincs. Egyik embernek ez az értelmes, másiknak meg az. Nincs ezzel semmi baj.

Amennyiben nem látom az értelmet és mégis érdekel a téma, én személy szerint addig megyek, míg meg nem értem.