Hogyan lehet a stresszt oldani?

Alapvetően azzal kell kezdeni, hogy megtalálod, mi okozza. Ez egyedül elég nehéz, ezért egy pszichológus, vagy pszichiáter segítségét érdemes kérni. Szervi kivizsgálásra is érdemes elmenni, mert lehet, hogy nem a stressz okozza a fájdalmat, és más tüneteket, hanem egy szervi probléma tartja stresszben a szervezeted. Persze ha kizárólag az iskolában történik ez, akkor majdnem biztosan pszichés.

Ha tudod az okát, az orvos adott egy diagnózist, hogy mondjuk szorongásos személyiségzavar, akkor kaphatsz rá szorongásoldókat-mivel még fiatal vagy(18 alatt), ezért enyhe, főképp növényi alapúakat, és javasol neked az orvos stresszkezelő, és szorongásoldó módszereket.

Amíg nem tudsz eljutni egy szakemberhez, addig az önszuggesztió segíthet. A legjobb, ha kezdetben csak otthon végzed. Kényelmesen elhelyezkedsz, ellazulsz amennyire csak tudsz, egyenletesen, mélyen a hasadba lélegzel, és a légzésedre figyelsz. Ez leköti a figyelmed, így kevesebbet fogsz gondolkodni, és az érzéseid is leülepszenek. Amikor elég lazának érzed magad, akkor magadban, a légzésed ütemére 6-7 alkalommal elismételsz egy szuggesztiótz. Például ilyet: "nyugodt, kiegyensúlyozott vagyok". Ha saját szuggesztiót használsz, akkor figyelj arra, hogy jelen időben, kijelentő módban "beszélj. Ne legyen tagadás, vagy múlt, vagy jövő idejű elem a mondatban. A mondat legyen rövid, lényegre törő, egyszerű. Az például nem jó, hogy "holnap nem leszek ideges az iskolában". Hosszú, jövő idejű, és tagadó. A tudatalatti nem úgy fogja értelmezni, ahogy te szeretnéd.

Ha otthon már alaposan begyakoroltad, 1-2 hónapig, minden nap legalább egyszer, akkor már az iskolában is menni fog. 1-2 percre becsukod a szemed, ellazulsz, és elismétled azt a szuggesztiót, ami a leghatékonyabb volt számodra.

Alternatívaként megtanulhatod az autogén tréninget. Letölthető a netről, és az önszuggesztiónak egy kicsit alaposabb használatát tanítja meg. A könyv elég száraz, és viszonylag hosszú, a gyakorlási idő pedig 6 hét. Viszont nagyon hasznos szorongók számára. Én is használom.

A "stressz" egy válaszreakció az agy által kreált, számára veszélyesnek vélt helyzetre, amikor felgyorsul az anyagcsere, felpörög az egész szervezet.

#1-t azzal egészíteném ki, hogy nekem volt hasonló (súlyosabb) problémám, és az orvosokkal vigyázni kell, ettől függetlenül magamról tudom, hogy nehéz megkülönböztetni a valós betegséget a stressztől, főleg, ha bárhol vagy, azt érzed. Háziorvos először mindenféle gyógyszert felírt, miután nem múlt el, hülyének nézett, elküldött gasztroenterológiára, ahol megtükröztek, és azon túl, hogy a gyomorsav tönkre tette a gyomorfalat, semmi mást nem találtak. Újabb gyógyszert írtak fel, természetesen nem javított semmin, míg végül önszántamból, végső elkeseredésemben felkerestem egy kineziológust, akinek a segítségével sikerült megszabadulnom attól, ami okozta a problémát.

Az, amiket most teszel annak érdekében, hogy elmúljanak a dolgok, csak felületes kezelések, ahogy mondod, figyelemelterelés, de te is tudod, hogy ez nem fogja megszüntetni, csak legfeljebb elkalandozol másfelé. A fájdalomcsillapítókkal állj le, mert azok csak rontanak a helyzeten. Pszichiátert azért is nem szoktam javasolni, és nem is preferálom ilyen fiatal korban, mert nem nehéz rosszat kifogni, aki felír valami gyógyszert, a gyógyszer megszünteti a problémádat, és jó eséllyel függő leszel, mert a gyógyszert fogod megmentődnek tekinteni arra a problémára, amit a te agyad okoz saját magadnak. (mint most, a napi 3 fájdalomcsillapító)

Ahogy #1 mondta, próbáld magadban megfejteni, hogy amikor rosszul érzed magad, akkor az mitől van. Tegyél fel magadnak kérdéseket, szűkítsd a kört, és keress logikus összefüggéseket. Próbálj elképzelni bizonyos szituációkat (ezt inkább otthon), hogy mik azok a helyzetek, amikor jobban érzed. Mikor kezdődött? Egyedül is érzed? Csak a teremben? Csak valaki közelében? Általában az iskolában mindenhol? Az óráktól félsz? Az emberektől? stb..

A pszichológus/kineziológus egyébként nem szégyen. Sokkal könnyebb még fiatalabb korban leszoktatni magadat a rossz szokásoktól, és felülírni

#7: a mozgás is csak elfárasztja a szervezetet, a tüneteket fedi el, nem a problémát szünteti meg. Ha valakinek például problémája van a konfliktusok miatt, szorong, azon nem segít a sok mozgás, mert elmúlni nem fog, csak az ebből adódó tüneteket fogja csökkenteni azáltal, hogy levezeti a test túlterhelését.

Mint ha fájna a fogad, és ahelyett, hogy elmennél, megvizsgálnák, és mondjuk kihúznák, fájdalomcsillapítókon élsz, amíg már végül nem bírod, és végül úgy is elmész. Tüneti kezelés, nem problémamegoldás.

Ezért kell arra koncentrálni, hogy ne elfedje a tüneteket, hanem szüntesse meg az okozóját. Lelki problémák esetén ezt sokkal nehezebb belátni, elfogadni, mint kézzel fogható probléma (akár torokfájás) esetén, mert míg azt tudod gyógyítani gyógyszerrel, akár antibiotikummal, addig lelki problémát csak saját magad formálásával tudsz kezelni, amin szakértő által irányított gyógyszeres kezelés segíthet, vagy önmagunknak a növényi alapú nyugtatók, ha még nem olyan súlyos a probléma.

Bántalmaznak az iskolában?

Nekem amiatt volt hányingerem minden nap.

Ok nélkül nem leszel stresszes

Én személy szerint magam ellen fordultam már akkor is, de ezt nyilvan nem javaslom