Rossz megérzéseim vannak a családtagjaimmal kapcsolatban, és ez nagyon megijeszt. Mi van, ha be fognak válni?

Ezek csak gondolatformák az elmédben. Ha nem figyelsz rájuk, nem is létezik. Minél többet figyelsz rájuk, annál jobban a valóságod részévé válnak. De nem úgy, hogy valósággá válnak, mivel a saját tudati állapotodon kívül másra nem vagy hatással, hanem hogy a félelem megkeseríti az életed.

Lehet egyik másik,akár mindkettő egyszerre,próbáld feloldani a veszteségtől való félelmet,áss mélyre keresd a gyökerét,hozd a felszínre és vállald be akkor végleg eltűnik magától...nem tudom miaz a gondolatstopp,de rosszul hangzik ha arról szól,hogy tudatosan elnyomod az érzelmeidet..

Lehet karmikus is,de ne pszichomókushoz járj,kineziológus pár kezeléssel traumatikus gócokat old ki a tudatalattidból és végleg megszabadít a félelmektől...ha sikerült és még megvannak a bevillanó horrorképek még mindig rákereshetsz a pólusváltás/klímakatasztrófa-összeomlás kifejezésekre guglin...pár hónapon belül nem csak te maradsz egyedül,a Bahamákon,Syberiában pl. már tombol a pestis...aztán a föld egyik fele ég míg a másik fele víz alatt van...de ne legyen igazad...

Szerintem itt inkább arról van szó, hogy tudat alatt már szinte betegesen rettegsz attól, hogy egyedül maradsz, ahogy az írásodból is kitűnik és emiatt folyton kivetítődik ez nálad. Inkább a probléma gyökerét próbáld megkeresni, hogy miért félsz az egyedülléttől? Kapcsolható valami gyerekkori trauma ehhez, vagy csak pszichológiailag úgy érzed, hogy nem tudnál megállni egyedül a lábadon? Ha meg tényleg így történne, akkor se lesz semmi. Tenni ellene úgyse tudsz, szóval miért rettegsz olyantól, amire nincs befolyásod? Akkor elfogadod, hogy ennek így kellett lennie.

Én háromból 3 halált álmodtam meg. Első 1 nappal előtte,második 1 héttel előtte,harmadik másfél hónappal előtte. Első kettő elköszönt álmomban. Harmadik nem köszönt el,de ő is beteg volt,mondjuk akkor még volt esélye túlélni amikor ezt álmodtam. De nem sikerült. Utolsó napján ültem a kórházi ágya mellett,mesterséges kómába volt,beszéltem hozzá simogattam a kezét,a gépek pedig ahányszor megérintettem kiugró értékeket mutattak. Orvos nézte,mondta,hogy lehetetlen,mert olyan mélyen altatják,hogy semmire sem reagálhat. Biztattak,hogy maradjak,csináljam amit csinálok. Pár óra múlva elkellett jönnöm. Délután meghalt szegény