Az 1970-1980-as években milyenek voltak az éttermek Magyarországon? Mennyire különbözött a választék, a minőség, a kiszolgálás a maitól?

Itt látható sok étlap abból az időből:

[link]

Személyes emlékeim alapján teljesen korrekt volt. Bár egy gyerek nem figyel oda annyira a részletekre.

"Amire emlékszem, hogy jóval kisebbek voltak az adagok, mint manapság. A 90-es évektől kezdtek látványosan növekedni, mikor a tulajdonosnak már érdeke volt, hogy visszajöjjenek a vendégek. :-)"

NA EZ AZ, ami nem igaz!

Abban az idöben ha családdal mentünk éterembe (két felnött még két kiskamasz gyerek), akkor összesen vagy két adagot rendeltünk, meg két plusz terítéket kértünk, vagy valamilyen kétszemélyes tálat, mert így is böven jóllakott mindenki, söt sok esetben amradt is.

Emellett a tulajdonos akkor is a vendégekböl és a forgalomból élt, azaz ugyanennyire érdeke volt, hogy jöjjenek a vendégek.

Ami különbség, hogy akkoriban kevesebb külföldi eredetü alapanyagot lehetett beszerezni, ezért egyes különlegesebb fogások nem voltak az étlapokon. De egy mai "átlagos" éttermhez képest nem volt lényegesen kevesebb a választék, söt van sok étterm ma, ahol kb 10 fogás szerepel minden nap.

Viszont ami volt, az jó ízü volt, az adagok böségesek, megfizethetö áron. A félkész termékek, meg zacskós akármik ismeretlenek voltak, ezért a minöség is jobb volt.

Ezek szerint mások a tapasztalataink - de azért kösz a lepontozást. (Én NEM követem a példádat.)

"Emellett a tulajdonos akkor is a vendégekböl és a forgalomból élt, azaz ugyanennyire érdeke volt, hogy jöjjenek a vendégek."

Na látod, EZ AZ, ami nem igaz. Akkor (70-es, 80-as évek) a vendéglátóhelyek 99%-a állami tulajdonban volt, az állam pedig nem volt érdekelt abban, hogy jól kiszolgáljon téged. A dolgozóknak is megvolt a havi fizetése, akkor is, ha éhesen távoztál tőlük.

Nem tudom, ti hova jártatok enni, de nekem (Budapest belvárosában) az volt a tapasztalatom, amit fentebb leírtam.

"Ezek szerint mások a tapasztalataink - de azért kösz a lepontozást. (Én NEM követem a példádat.)"

Nem én pontoztalak le - a tapasztalaok meg tényleg lehetnek eltéröek.

"Emellett a tulajdonos akkor is a vendégekböl és a forgalomból élt, azaz ugyanennyire érdeke volt, hogy jöjjenek a vendégek."

Na látod, EZ AZ, ami nem igaz. Akkor (70-es, 80-as évek) a vendéglátóhelyek 99%-a állami tulajdonban volt, az állam pedig nem volt érdekelt abban, hogy jól kiszolgáljon téged. A dolgozóknak is megvolt a havi fizetése, akkor is, ha éhesen távoztál tőlük.

Nem tudom, ti hova jártatok enni, de nekem (Budapest belvárosában) az volt a tapasztalatom, amit fentebb leírtam."

Az "állami" éttermekben is a dolgzók nagy részének igen sokat számított a borravaló, ez meg csak akkor jött, ha elég sok és elégedett vendég volt. SZócval nem az ÁLLAMNAK, hanem a DOLGOZÓKNAK volt érdeke a jó kiszolgálást.

Majdnem minden étterem egyformma volt. Óriási belső tér,rengeteg asztallal.

A választék is kissebb volt,de amit kínáltak az friss alapanyagokból készült és finomm volt ,bár emlékszem a mondásra,hogy hétfőn ne rendelj vagdalthúst/utalva arra,hogy minden maradékot beledaráltak./

Nagyon szerettem ,hogy ha a családdal mentünk a levest nagy leveses tálban hozták ki .

Nem emlékszem olyanra ,hogy akiiszolgálók udvariattlanok lettek volna ,vagy ha volt valami probléma az üzletvezető azonnal nem termett volna ott.

A 80-as évekbenn már voltak maszekok,kicsi családias vendéglők egy két étellel. Volt olyan ahol csak pacal és zúzapörkölt szerepelt az étlapon,mégis sorba álltunk előtte.

De jó ez a kérdés. Lehet egy kicsit nosztalgiázni.

Két étterem reklámja az 1980-as évek elejéről:

https://www.youtube.com/watch?v=BLczGdHbl3U

https://www.youtube.com/watch?v=YQSiJGkdMmg

A Vörös Postakocsi ma is megvan a Ráday utcában, az Ezüst Sirály rég megszűnt a József Attila lakótelepen.