Igaz-e, hogy minden vendéglátósnak kell adnia vizet annak aki kér?

Nem tudom hogy van-e ilyen törvény, én főpincér vagyok és alap hogy adunk vizet. Viszont asztalt nem csak azért hogy ott csapvizezzen valaki és foglalja a helyet a fizető vendég elől.

Az sem szerencsés ha valahol folyamatosan a csapvízért jár-kel a felszolgáló és nem azért mert a víz szinte ingyen van, hanem mert a felszolgáló aki kiviszi, a pultos aki foglalkozik vele, a mosogatógép ami utána elmossa mind pénzbe kerül az üzletnek. Ezt ne 1 pohár vízre vetítsd le, hanem ha 1 nap van 10 ilyen, az havi szinten 300 pohár víz, amivel kb ugyanaz a munka mint 300 pohár kólával.

Ezt mi úgy oldottuk meg hogy nem szolgálunk fel csapvizet, viszont a pulton van elhelyezve egy nagy ivóvizes tartály, mellette a tiszta poharak. Ha valaki csapvizet inna az bármikor odamehet és kiszolgálhatja magát, annyit iszik amennyi jól esik, a felszolgáló pedig foglalkozhat azzal amiért a fizetést kapja, azaz az értékesítéssel.

Digo! Melyik étterem ez, mert ha ilyen a szemlélet ott, akkor én ott nem szeretnék vendég lenni. Még akkor sem, ha valóban az ingyen vízzel is annyi munka van, mint a kólával. Ez a szolgáld ki magad harmadosztályú tempó, de inkább negyed.

***

Kérdező! A Biblia hogyan kerül ide?

Igen, kötelesek adni (de nem a Biblia miatt.:-)) Más kérdés, hogy tényleg nem szeretnek csapvizet kihozni, akkor sem, ha egyébként komoly összeget hagysz ott. Víz alatt az üveges ásványvizet értik, ha szólsz, hogy nem az kell, úgy néznek rád, mint egy kupac sz.rra. Én utálok minden cukros üdítőt, általában vezetek, így az alkohol is kilőve, a kis 2-3 decis üveg víz meg semeddig se elég. Jártam úgy négycsillagos, nagyon jó minősítésű szálloda éttermében is, hogy kétszer kellett elmagyaráznom a pincérnek: víz alatt egy kancsó csapvizet értek, jéggel (nyár volt), azt IS hozzon a többi rendelt ital mellett - nagy nehezen, pofákat vágva kihozta.

Egy pohár csapvízre senki nem ül be a legalja kricsmibe se, nem hogy egy normális étterembe. Nehogy már ettől csődöljön be a cég, hogy a vizespoharat is be kell tenni a mosogatóba, a többi közé. Az Államokban alap volt (bárhol), hogy a pincér a vizeskancsóval a kezében jött az asztalhoz felvenni a rendelést, kérdés nélkül töltötte ki (inkább az volt a baj, hogy ők csutkára telepakolják jéggel.)

Hát amikor egy 8000 Ft-os számlára otthagyok egy tízest, akkor nehogy már egy pohár csapvíz vágja földhöz a pincért, meg a mosogatót!

Amúgy nem szoktam csapvizet kérni, iszom az üveges ásványvizet, ami szintén csapvíz, csak azért, mert úgy szokás/illik, de most, hogy mondod, ki fogom próbálni.

4#, akár tetszik akár nem, egy étterem az üzleti vàllalkozás és nem karitasz.

Viszont ez a hely amiről írtam Londonban van, teljesen más a vendégkör mint MO-n, ott nem hébe-hóba rendelték a csapvízet hanem folyamat.

A lehetőség ezután is adva volt hogy hozzájusson bárki, csak oda kellett ballagni a pulthoz. Azt elárulom hogy ezzel drasztikusan vissza is esett a csapvíz fogyasztás, mert ha 10 métert meg kell tenni érte akkor màr inkább jó lesz valami az itallapról. Egyébként akinek nem tetszett a rendszer annak nem kötelező befáradnia, nem a csapvíz volt a hely specialitása, az ajtóban ebéd és vacsora időben is 5-10 méteres sorok álltak.

Két dolog érdekelne azzal kapcsolatban, hogy nem, vagy nem szívesen szolgálom ki azt, aki csapvizet kér.

1. Honnan tudom, ki az illető? Most fanyalgok miatta, de esetleg egy befolyásos utazásszervező, aki a pohár víz miatt más helyet fog keresni.

3. Honnan tudom, „mekkora bunkó” az illető. A tapasztalás az, hogy a rossz mindig nagyobb hangon szól, mint a jó.

Kevesebben mesélik fűnek fának azt, ha jó helyen látták vendégül.

A jogos vagy jogtalan (!) reklamációnak mindig sokkal nagyobb a hangja.

Megéri nekem, ha az emberem telekiabálja mondjuk a világhálót, hogy mennyire nem jó hely ez és ez?

****

Első nyugati utam első estélye Salzburgba vezetett. Csoportos út volt. Senki nem fogyasztott mást, mint amennyi ki volt fizetve. Még vizet sem. A személyzet mégis végtelen kedves és készséges volt. Negyven év múltával is emlegetem, s ha újra abban a városban szállnék meg, azt a helyet keresném.

Itthon hasonlóan régen egy szállodában nem teljesítették a kérésünket. Annak is több évtizede, de még nem bocsátottam meg.