Az mennyire helyénvaló, ha egy 20:00-ig nyitva tartó kocsmában 19:30-kor már nem szolgálnak ki?

Nem csak mentalitásról van szó, hanem megbecsülésről is, ami nem csak fizetést jelenti. Osztrákiában beszélgettem olyan bácsival, aki vastagon nyolvan felett volt. Egy kis fogadó tulajdonosa, amelyben étterem is van. Minden nap (!) dolgozik, és 12-16 órákat. De a pénz az övé lesz. Ha sokat dolgozik, több, ha keveset, akkor a pénz is szúkösek.

Ha nálunk akkor sem keresel többet, ha kiköpöd a beled, kedves és figyelmes vagy a vendéggel, mint az aki flegma, nemtörődöm, folyton noszogatni kell. Egy idő után el fog múlni a lelkesedés.

Meg hát - igen, mindig a vendégnek van igaza - de vannak akik úgy beszélnek a személyzettel, mintha az valami kapcarongya lenne. félig megeszi az ételt, és csak akkor jön rá, hogy nem jó, hozzanak másik, nem fizeti ki stb.

Nem azzal van a baj, hanem hogy bsznak kiírni, 8-ig vagyunk, 7:30 után nincs kiszolgálás!

ENNEK kellene alapnak lenni, nem annak, hogy odamegyek háromnegyed órával zárás után és elzavarnak kb.

Anyád.

Vagy másik nézőpont. Annak is alapnak kellene lennie, hogy belegondolunk a másik helyzetébe. Zárás előtt nem érezzük magunkat kiskirálynak, azért mert mi fizetünk. Kinyitjuk a szánkat és megkérdezzük, mi fér még bele. Talán ez az emberséges viselkedés még két korsó sört simán kiad.

Kiírni? Kereskedelemben voltam, simán besétáltak hozzánk étellel, itallal, jegeskávét szürcsölgettek, aztán jó buli közben egy kézzel fogdosni a törékeny dolgokat. Több helyre ki volt táblázva, hogy tilos úgy bejönni.

Az emberek a zárva/nyitva táblát sem olvassák el, annyira azt hiszik, hogy minden jár nekik kérdés nélkül.

"a csapos nő azt mondta, hogy sajnos nem lehet, mert lassan zár"

Egy kis kommunikációval meg lehetett volna oldani biztosan. Én azt mondtam volna:

Ha közeledik a záróra, akkor csak egy pohár sört kérek, azt gyorsan felhajtom, és 5 perc múlva már itt sem vagyok, nemhogy záróráig...