Svédasztalnàl mi a trükkje, hogy mindenből enni, de mégsem eltelìtődni?

Mindenből kóstolni kell. Persze ez nagyban függ attól, hogy mekkora az a svédasztal, hogy mekkora a paletta, a választék. Ha 5 féle dolog van, azt könnyű végigkóstolni, ha 10, akkor már nehezebb, ha meg 50, akkor gyakorlatilag még akkor is szinte lehetetlen, ha mindenből épp csak kóstolsz.

Kicsit olyan ez az eltelítődés dolog, mint az alkohol. Ismerni kell a saját korlátaidat, azt, hogy mennyit tudsz gond nélkül enni. Az alkoholnál meg azt, hogy mennyi az a mérték, amennyi még nem árt meg, nem üt be neked annyira, hogy szalonképes tudsz maradni.

Mindenböl két-három falatnyit szedsz a tányérra, nem teszed púposan teli a tányért és szép lannas, nyugisan eszed meg, nem kell minél rövidebb idö alatt behabzsolni.

Ha elfogyott, és még ennél valamit, akkor egy második kört teszel, de akkor sem kell zabálni.

Szerintem a svédasztalnak nem az a lényege hogy mindent végig kóstolj, hanem hogy legyen nagy a választék hogy mindenki találjon valami kedvére valót.

Egyébként kis adagok, esetleg ha pl a pároddal mész akkor megkóstolhatjátok az ételeket egymás tányérjából is hogy csak egy falatot veszel belőle.

Minden évben svédasztalos szállodában nyaralok, de én nem érzem úgy, hogy mindent meg kell kóstolni.

Kiválasztok valamit (pl. reggelinél), vagy egy joghurtot, hozzá müzlit és valami gyümölcsöt, vagy ha éppen azt kívánom meg, akkor egy tojásrántottát, vagy 2-3 féle felvátottat, 2 féle sajtot és egy zsemlét. Vagy ha édességet kívánok reggelire, akkor egy péksüteményt hosszú kávéval.

Nem tudom, ezeket (meg még kb. tizenötször ennyi félét) miért kellene összezabálni, csak mert svédasztalos helyen vagyok.

Vacsorára pedig úgy szoktam, hogy kinézek egy főételt, salátát, ami a legszimpatikusabb (nagyon szuper szálloda, úgyhogy nem egyszerű a választás). Azt megeszem, aztán nézek egy desszertet (általában pohárkrém), és a végén egy gyümölcsöt.

Én már sok hotelben jártam - igaz, sajnos csak Európában. Így sok mindent, ami itt kapható a svédasztalokon, már ismerek. Mindig úgy csinálom, hogy végignézem a kínálatot, és utána döntök. 1-2 dolog mindig van, amit még nem kóstoltam, azokat megkóstolom, utána pedig ami épp ott, akkor nagyon ízlett, vagy amit ismerek és amiről tudom, hogy nagyon szeretem, (olasz tészták, halak, tengeri herkentyűk) és otthon nem, vagy csak nehezen, ritkán jutok hozzá (halak, tengeri herkentyűk), abból eszem.

Mondjuk én nagyon nyitott vagyok. Semmiről nem döntöm el kóstolás nélkül, hogy na ez pfúj, vagy á, ebből kizárt dolog, hogy egyek.