Van köztetek olyan, aki nagy húsevő volt, mielőtt vegán vagy vegetáriánus életmódra váltottatok?

Nem én, hanem a testvérem ilyen, ö régebben gyakorlatilag húson élt némi körítéssel, zöldségekkel, ma meg vegetáriánus.

Neki egészségügyi okai voltak (Krónikus hasmenés, felfújódás, bélgörcsök, nagymértélkü fogyás) a váltásra, de azóta se nem hianyzik neki a hús, se nem akar többé azt enni.

Amióta húsmentesen étkezik, azóta a problémái megszüntek.

Igen.

Elkaptam egy csúnya vírust, egy hétig hánytam egy csomót, aztán bevittek kórházba. Még egy hétig benn tartottak, infúzión, aztán kötelezően volt még másfél hét diéta.

Elszoktam a hústól, és mikor következőleg ettem elkezdett nagyon görcsölni a gyomrom.

Fájt, émelyegtem, aztán ki is hánytam.

Még párszorpróbálkoztam, de nem igazán jobb a dolog, úgyhogy hagyom a húst a fenébe.

Lassan 4. éve nem eszek, semmi bajom, a vérképem jó, és a közérzetem is. :)

Itt vagyok en peldaul. Hust hussal no meg meg egy kis hussal. Volt, hogy koretet nem is ettem csak hust, a kebab pitat csak hussal kertem felarert, zoldseggel ne szoritsa ki a finom husit... Egyebkent a zoldsegekkel sem volt soha bajom csak egyszeruen kaja=hus nekem ez volt. A gyumolcsoket azthiszem mindig nagyon szerettem. Viszont nem tudtam volna 22 eves koromig elkepzelni hus nelkul az eletemet, volt egy desszert is mar nem emlekszem ami ilyen tipikus egyszeru magyar, es en azt is hussal ettem amin mindenki teljesen kiborult azthiszem valami cukros tesztas valami (nem turos).

Szoval en lettem vegan, es ha en vegan lettem akkor barki az tud lenni de tenyleg, a kedvenc kajam a hatszin steak volt magaban, jo angolosan szinte nyersen ettem.

Nalam ez ugy tortent, hogy valahogy ereztem hogy ez jo, gusztanak talaltam a vegan kajakat, es mindig nagy termeszetbarat voltam es tetszett a gondolat, hogy valaki novenyeken el, olyan termeszetesnek egeszsegesnek tunt (tudom ez ellentmondasosnak hangozhat kicsit) es az allatokat is nagyon szerettem mindig is. Nem volt negativ velemenyem soha, az egyik kedvenc gyerekkori rocksztaromrol is tudtam, hogy vegan ezert nem iteltem el, csak egyszeruen olyan elkepzelhetetlennek tunt, hogy en ezt valaha is bevaltom. Aztan egyszercsak jott a semmibol a sugallat fene tudja, draganak talaltam az undorito hamburgert amit sok ezredszerre ettem egy gyorsetteremben es nyugtalanitott a gondolat, hogy milyen egeszsegtelen amit az elobb ettem. Aztan megfogadtam, hogy hmmm nem eszek tobbe hust. Es igazabol ennyi. Drasztikus valtas volt de nem volt veszes, konyorgom ez csak egy etrend ha ezen se tudsz valtoztatni akkor mit akarsz egyaltalan az eletben? Otthon megneztem par filmet akkor valt veglegesse, sokat segitettek. Persze utana neztem a dolgoknak, nem akartam elhinni mindent amit hallok. Aztan mondtam, hogy oke tenyleg vegan leszek es nem csak egy hobort. Ennek mar 4 eve. Nekem az konnyitette meg az atallast, hogy jo szakacs vagyok es finomakat fozok. De csak elhatarozas kerdese, szerintem nem szabad, hogy ez gondot okozzon. Vannak ennel joval nagyobb valos problemak is :)

Vegánságom előtt én is nagyon húsos voltam, még inkább sajtos és tejfölös.

Én is etikai okokból váltottam. Találtam három eldobott, újszülött kiscicát, akiket sajnos már nem tudtam megmenteni, úgyhogy a tenyeremben pusztultak el. Akkor annyira dühös lettem az emberiség kegyetlensége miatt, hogy realizálnom kell: tulajdonképpen én ennél még SOKKAL rosszabb sorsot szánok a csirkéknek, disznóknak stb. azáltal, hogy megeszem őket és a termékeiket. Azóta sosem tudnék már húst enni. :)

Magamnál nagyobb húsimádóhoz azóta sem volt szerencsém. Imádtam mindenféle húst, és még nyersen is gusztusosnak találtam.

Ennek ellenére régi vágyam volt, hogy vegetáriánus legyek, csak nem tudtam elképzelni, hogy ez lehetséges. Túlságosan szerettem a húst, és az egész családom ellenezte, mondván, gyerek vagyok még, és a szervezetem fejlődéséhez kell a fehérje. Ezt sokáig el is hittem nekik, aztán, 4 évvel ezelőtt megismertem egy 15 éves vegán lányt, aki sokat beszélt nekem ezekről a dolgokról. Én is utánanéztem mindennek, tájékozott lettem ilyen téren, és eldöntöttem, hogy nem fogok több húst enni. 14 éves voltam akkor. A családom kiakadt, és a keresztszüleim (akiket egyébként imádok, nem arról van szó), magyarázták nekem nagy vehemenciával, hogy így meg úgy egészségtelen a vegetarianizmus, holott ők mindketten nagyon elhízott emberek, tengernyi egészségügyi problémával.

Az első pár hét nehezen ment, volt, hogy nagyon nem bírtam, és schwarzwaldi sonkát zabáltam a hűtőből, de utána átálltam, és kibírtam hús nélkül.