Mivel tudnátok meggyőzni a vegánság mellett?

"Ha így írod, valóban nem az. De ha azért ölünk le milliónyi állatot, hogy milliónyi ember ehessen, akkor már rögtön természetesnek hangzik."

Viszont vedd figyelembe, hogy a hús"termeléssel" jóval több vizet pazarolnak, mint ha csak növénytermesztés lenne. Valamint az állatoknak adott táplálék nem "térül vissza" a húsával, mivel az állatnak is számos létfenntartó funkcióját kell fedeznie a bevitt táplálékkal. Nem párhuzamosan csak dagad a jószág a bevitt táplálékkal. Nézz utána, hogy hány kg húshoz hány kg növényi táplálékot kell elfogyasztania pl. egy sertésnek. Pedig azt a sok növényi táplálékot el lehetne juttatni pl. a szegényebb országban levőknek. Nyilván kapnak olyan takarmányt az állatok, ami emberi fogyasztásra alkalmatlan, de azokon a termőterületeken is lehetne inkább ember számára fogyasztható gabonát termeszteni.

Szóval az, hogy akik megengedhetik maguknak, hogy húst egyenek, igazából másoktól elveszik a lehetőséget, hogy elég táplálékot vegyenek magukhoz.

Szerintem így is mérlegeld a kérdést, ha az állatok szenvedésének csökkentése nem elég motiváció neked, hanem csak az emberek jólétét tartod szem előtt. Tudom, hogy MOST levágják azt az állatot, akiből én nem eszek. Az, hogy egyre több ember tegye le a húst, egy lassú folyamat. De kellenek olyanok, akik elkezdik.

Miért kellene meggyőzni? Hány éves vagy? Öt?

Vegán akarsz lenni vagy nem?

Neked kell meggyőznöd magad, azt hiszem. De írtak már érveket. Nagyon költséges a hústermelés (sokkal több föld, energia, víz kell hozzá, s túl sok az ember), brutális az ipari állattartás, ésatöbbi.

Az egészségesség az nem ezen múlik s mindenkinek más a jó. Én nem vagyok vegán, de még lehetek, de hogy erősen szénhidrátszegényen fogok enni egész életemben, az igen bizonyos, mivel csak az jó számomra. Egy tipikus vegán étrenden hamar lerobbannék, pedig alapvetően egészséges vagyok.

Hús nélkül remekül lehet élni, s hidd el, van, akinek sokkal, de sokkal jobban esik sosem enni húst, mint minden második héten. A hús nem egy egyetemes jó, amit elhagyni áldozat. Van, akinek az, gondolom, azok ritkán lesznek vegák s akkor is szenvednek kicsit miatta, nem pedig megkönnyebbülnek. S itt még morális dolgokra sem kell gondolni, alapból nem bírja mindenki a húst, illetve sokan nem szeretik.

Életmódváltás után pedig egyre könnyebben megy a dolog, feltéve, hogy nem zársz ki valamit, ami neked iszonyúan fontos.

Nekem necces lenne vegánnak lenni, de mivel megmaradnának a zöldségek és az olajos magvak, meglennék, feltéve, hogy össze tudnám hozni a szükséges tápanyagokat (ami mások tapasztalatai alapján megy erősen szénhidrátszegény vegán étrenden is). Kimaradna egy csomó étel (a drasztikus életmódváltásaimkor ezzel sokszor szembesültem :)), de maradna elég.

A kezdő drasztikus életmódváltók sokszor olyanok miatt szenvednek, ami a veteránoknak a világon semmi problémát nem okoz, akár soha nem is okozott...

" Egyáltalán nem ez a természet rendje, hogy az ember állatok millióit öli le csakhogy ehessen húst."

Az legyen milliárdjai.

Egyébként mi nem tudunk meggyőzni. Egy ilyen döntést saját magadnak kell meghoznod.

3 éve vagyok vegán, azelőtt 6-7 évig nagyjából vegetariánus voltam, néha közösségi húsevő is, és ezalatt nem tartottam gondnak állati dolgok vásárlását. A vegánságról a 6-7 év utolsó talán két évében hallottam egyáltalán de mindig is túl extrémnek tartottam (párommal egyetértésben) ahhoz hogy valaha vegán legyek.

És akkor 3 éve, soksok halasztás után egy szuszra végignéztem az Earthlings c. dokumentumfilmet (addigra a Forks over Knives meg Cowspiracy klasszikus vegán dokfilmeken már túl voltam). Olyan hatással volt rám, hogy ahogy vége lett, azonnal kimentem a konyhába és minden állati tartalmú terméket kivétel nélkül kidobtam a kukába a hűtőből és a kamrából és 3 éve semmi állatit nem vettem tudatosan (egy doboz tejet leszámítva jófejségből rokonoknak miután már évek óta ölre menő konfliktusok voltak a vegánságunk miatt, és ezzel a tettel mintha minden meg is oldódott volna... fura...) és a ruhatáramat is lecseréltem (megint egy kivétel: megtartottam a régi bőr övemet mert semmi jó alternatívát nem találtam, de ha tönkremegy, biztos valami vászon bénaságot veszek már. Nem értem miért nem divat a műbőr övből ha minden másból van).

Szóval nekem ez volt a meggyőző momentum. Próbáld ki, hátha téged is meggyőz.

Kezdhetsz növényi étrendet az egészségedért vagy a környezetért, de szerintem akkor leszel igazi meggyőződéses vegán ha egyszer úgy igazán sikerül az állatok helyébe helyezni magad és átérezni amit ők érezhetnek, sikerül valóban együttérezni velük, felfogni és szembenézni azzal a ténnyel hogy eddigi életed során ebben részt vettél, hozzájárultál, majd ezt elfogadod, rájössz hogy a tudatlanságod miatt volt az egész, és akkor valószínűleg eljön az elhatározás hogy ebben soha többet nem akarsz részt venni.

Nekem ilyen volt a folyamat, szerintem másoknál is valami hasonló.

Azóta amúgy nagyon megváltozott az ízlésem kaja terén. Azelőtt sajt addikt voltam, a gorgonzolától a pálpusztaiig minden sajtért rajongtam. Most ha elmegyek egy sajtpult mellett szó szerint öklendezni kezdek. Ami azelőtt mennyei illat volt, most pont olyan szagúnak tűnik mint ami szerintem természetesen kell hogy legyen: valami romlott, rothadó váladék szag. Ma leginkább egy tűző napon rothadó kuka jut eszembe róla. Az hogy ez régen jó illat volt most már világos számomra hogy csak tanult dolog volt. A halszaggal is hasonló élményeim vannak.

A húsnak a látványa is olyan mint amilyennek szerintem ösztön szerint lennie kéne: riasztó, kicsit rémítő és undort is kelt valamennyire.

Itt is van kivétel: köményes sült grillcsirkeszagra még mindig összefut a számban a nyál, de nincs indíttatásom arra hogy meg is egyem. Elég csak rágondolnom arra hogy szegény állattal mit kellett művelni mire ilyen szagot áraszt, és inkább a köményre meg az asszociálódott gyerekkori emlékekre fogom a reakciómat.