Hona jön egy embernek az, hogy vegán lesz?

A vegetáRiánus nem eszi meg a húst, de pl. a tojást vagy a tejet fogyaszthetja.

A vegetáLiánus semmi állati termáket nem eszik.

A vegán ezeken kívül még az egyéb állati termékeket sem használja, pl. a bőrt, a szőrmét vagy a szarut stb. sem.

Örülök, hogy még ilyen sokan azt gondolják, hogy a vegetarianuzmis vagy a veganizmus csupán egy módszer arra, hogy az ember kitűnjön a tömegből. Rólam csak nagyon kevesen tudják, hogy vegán vagyok, nem hiszem, hogy ez egy olyan dolog lenne, amivel fel kell vágni. Másrészt számomra ez már természetessé vált annyira, hogy nem reklámozom magam úton-útfélen.

A kérdésre válaszolva pedig: Nálam ez fokozatosan történt. Nem az étkezéssel kezdődött, hanem az élet más területein kezdtem tudatosan odafigyelni arra, hogy kevesebb kárt tegyek. Elkezdtem natúrkozmetikumokat használni, csak olyan terméket veszek, aminek a gyártója nem tesztel állatokon. Lassanként lecseréltem az otthoni tisztálkodási- és tisztítószereket. Majd rátértem az étkezésem megváltoztatására. Belső igényem volt. Most is az.

A vegánság az egy szubkultúra. Az emberek szeretnek különféle kulturális egységekhez, klikkekhez tartozni, mert ettől jó érzik magukat, erre van az agyuk kitalálva. Mi kell ahhoz, hogy egy szubkultúrába szeressenek tartozni az emberek?

1. Szabályok, amiket követni lehet és amelyekről azt gondoljuk, hogy az azt nem követők fölé emelnek. (nem használunk semmi állati dolgot, nem eszünk húst, semmi állati terméket, ez azt bizonyítja, hogy jobban figyelünk az egészségünkre és az állatok érzelmeire, mint mások, tehát jobb emberek vagyunk)

2. Ellenségkép (ha mi jobbak vagyunk, mint mások, akkor mások nyilván rosszabbak, mint mi - az a sok barbár vadállat, akik az alantas ösztöneiknek engedve állatok vérében és könnyeiben fürdenek)

3. Közös hiedelmek, mitológia (a különféle mesék és legendák arról, hogy az ember eleve növényevő, és hogy csak növényi eredetű élelmiszerekkel optimális étrendet lehet összeállítani)

4. Közösségi események (vegán éttermek, vegán gasztroblogok, vegán tüntetések, stb.)

A fent említett elemek minden valamirevaló kultúrális egységben - klikkben, klubban, csapatban, testvériségben - megtalálhatóak. A vegánok történetesen így oldják meg a maguk esetében a dolgot. De ne gondoljuk, hogy a vegánság egy hajszálnyival több lenne mondjuk a punk-mozgalomnál, a hippi-mozgalomnál vagy az angol lordok krikett-klubbjánál, melyek mind hasonló irányelvek szerint épülnek fel.

Az élővilágban minden pillanatban élőlények ezreit fojtják meg, darabolják fel, kebelezik be élve, rágják szét belülről, savazzák le, mérgezik meg és csonkítják meg, a közvetlen környezetedben is. Nem az emberek: egymással csinálják ezt. A világ így működik. Szori.

Képzeld, a nem vegánok között is sokan vannak, akik tudják, hogy működnek a csirkegyárak meg a vágóhidak. És attól, hogy ezzel együtt húst esznek még nem lesznek rosszabb emberek (bár megjegyzem, egy felelősségteljes ember a véleményem szerint lehetőségeihez mérten támogatja az állatnak felesleges szenvedést nem okozó állattartást).

Az olyan kultúrák, amelyek még nem vesztették el teljesen a kapcsolatot a szabad természettel, furcsa módon nem látnak problémát az állatok megevésében. Miért? Mert a valódi élet a szemük előtt zajlik, tudják, hogy ők is a részei és nem mennek el a répadiznilandbe úgy csinálni, mintha ők nem tartoznának az állatvilágba.