Van itt ilyen nő aki elmúlt 30 de nem tud főzni de ha tud utál?

Én imádok főzni és mondhatom hogy szinte hobbim. Akkor is főzök magamnak, ha egyedül vagyok, mert szívesen eszem a saját főztömet.

Sajnos ma már sokan így tekintik, mint az 1-es válaszoló, pedig a konyha kialakítása hosszú távon jó befektetés. Főleg hogy az ellenérvekhez hozzá sorolta az anyagiakat is: "élelmiszer árát megkeresni". Mert ha minden nap kész ételt kell megvenned az olcsóbb?

A barátnőm 30 fölötti és némiképp tud főzni, de utál. Könnyű is úgy, hogy még az anyjával él, és ő megfőz helyette. Spórolni viszont szeret, és mivel azt sem tudja az étel miből van, így nem is idegesíti egy percig sem, hogy mitől van meleg étel naponta az asztalon.

Nem ítélek el senkit azért ha így él, de nem is tartom helyesnek hogy ide tart a világ. Nem vagyok gyöpös, és nem vagyok ősanya, (nincs gyerekem), csak a számolások, példák szerintem nem helyesek elsőnél, mert nem éri meg huzamosan nem főzni, vagy legalább is nem fenntartani egy helyet ahol ha nem is minden nap, de főzhess magadra. Imádok étterembe járni, szóval nem verem a fogamhoz a garast, van hogy jó amikor kiszolgálnak, és vannak olyan ételek, amikkel itthon én sem pepecselek. Viszont azt látom a környezetemben, hogy azok vannak a főzés ellen, akik ilyen olyan segítségek még megkapnak szülőktől. Ez az amit nem helyeslek, mert az élet rendje lenne elszakadni, de ezek alapján ő mit visz tovább a gyerekeire? A gyorséttermezést és ezzel az elhízást? Vagy a másik nyakán élés képességét? Mert nehogy azt mondja valaki, hogy itthon olyan k.va jól keresnek az emberek, hogy minden nap meg tudja vásárolni a kész ételt.

"Sajnos ma már sokan így tekintik, mint az 1-es válaszoló, pedig a konyha kialakítása hosszú távon jó befektetés. Főleg hogy az ellenérvekhez hozzá sorolta az anyagiakat is: "élelmiszer árát megkeresni". Mert ha minden nap kész ételt kell megvenned az olcsóbb?"

Én arra gondoltam, hogy férfi a kérdező. És valahányszor férfi ilyet kérdezett tőlem, az azt jelentette, hogy lássam vendégül, azaz én fizessem a kosztját. Amennyiben mindennapos főtt kosztolásról beszélt nekem egy férfi, az is azt jelentette mindig, hogy a nő teremtsen elő ehhez mindent, az ingalant és az anyagiakat is. Ajándékba.

(Pótmamakeresés.)

"Sajnos ma már sokan így tekintik, mint az 1-es válaszoló, pedig a konyha kialakítása hosszú távon jó befektetés. Főleg hogy az ellenérvekhez hozzá sorolta az anyagiakat is: "élelmiszer árát megkeresni". Mert ha minden nap kész ételt kell megvenned az olcsóbb?"

És igen, saját magamat kosztoltatni készen vett étellel huszadannyiba kerül (időben, munkában és pénzben is), mint egy nálam ötször akkora férfit.

De az is lehet, hogy a kérdező egy 30 feletti nő, aki érzi magán azt a kiveszni képtelen sztereotípiát, hogy "a nőnek a konyhában a helye", márpedig ő vidáman megvan enélkül is és arról érdeklődik, hogy vannak-e sorstársai.

Ha a kérdező viszont férfi és cselédet keresne magának, akkor egy évszázad késésben van, jó lesz, ha sürgősen megtanul főzni, mielőtt éhenhal. Ma már brutál ciki a nővel kiszolgáltatni magunkat, részt kell vállalni a házimunkából, főzni az ember nyugdíjasan is megtanulhat.