Régi időkben csak kifejezetten zabból, zablisztből süthettek kenyeret az emberek?

Nem egészen világos, milyen "fejlett hozzávalókra" gondolsz. KEnyér készítéséhez lisztre, vízre és kovászra van szükség, semmi egyébre. (sok helyen sót sem tesznek bele.)

Zabból meg rozsból (meg egyéb gabonákból) sütöttek régen is kenyeret, de ez alatt ne a magyar fehérkenyérre gondolj, hanem sokkal sürübb, tömörebb valamire.

Régen nem volt élesztö (a fehér kenyérhez sem!), hanem kovásszal kelesztették a tésztát, ezt pedig liszt és víz keverékéböl állították elö. Ez persze hosszabb folyamat volt, viszont a meglévö kovászt már megfelelöen tárolva sokáig használható volt.

Kovászt majdnem mindenféle gabonából lehet készíteni, és majdnem mindböl lehet valamilyen kenyérfélét készíteni, csak a legtöbb nem magas, laza szerkezetü lesz.

Élesztö helyett volt a kovász, ezt meg elö tudtak állítani, kenyeret csak nem túl réggóta készítenek élesztövel. Az élesztö eredetileg a sörgyártás mellékterméke volt, és ezt kezdték használni kenyér kelesztésére, mert gyorsabb volt, mint a hagyományos.

Búzasikér meg alapesetben a gabonák jó részében van, másik neve a glutén, így biztos többet hallottál arról, mi mindenben fordul elö. Ez az az összetevö, amitöl magas lesz a kenyér, ha a lisztben túl kevés van, akkor lapos lesz az eredmény, de ettöl még ehetö, jó ízü, csak más, mint a megszokott. Régen ezért sütöttek sokszor kevert lisztböl, a hozzádagolt búza (pontosabban a benne lévö sikér/glutén) segített abban, hogy a kenyér kinézete szebb legyen.

Itt egy kép zabból készült kenyérröl, láthatod, hogy nem egészen olyan, mint a búzakenyér. (Ez ugyan élesztöbel készült, de jelen esetben nem igazán jelent különbséget kinézetben)

[link]

Régen a kenyeret búza lisztből, kenyérlisztből sütötték.

A többi gabonát a jószágokkal etették meg. A korpát is a disznók ették meg.

Mivel megszünt a háztáji állattartás mostmár, ezért találták ki hogy valahogy rákall az emberekre geszélni ezek fogyasztását.

Kilett találva a modern , egészseges életnek álcázott hülyeség. Így szinte mindent meglehet etetni az emberekkel, egészséges életmód címmel.

"Régen a kenyeret búza lisztből, kenyérlisztből sütötték.

A többi gabonát a jószágokkal etették meg. A korpát is a disznók ették meg."

Nem ártana, ha kicsit olvasnál történelmet, akkor nem írnál ilyen hülyeséget! Régen rengeteg helyen nem a buzakenyér volt a mindennapos, mert akár Európa több részén sem termett meg a buza, szóval már csak ezért sem tudtak abból készíteni kenyeret.

Ami meg az állatok etetését illeti, azokat is a közelmúltig nem gabonával etették, hanem legeltették öket!

Tudod, nem csak Magyaroroszág létezik, és föleg az északibb területeken nem terem a búza, ezért ott nem is tudtak ebböl készíteni kenyeret.

A skandináv államokban, Nyugat-Európa északibb részein, Angliában azonban megszokott a csak rozsból, zabból készített kenyér, mivel ott csak ez állt rendelkezésre.

Szerintem sem ír hülyeséget az 5-ös. Az én nagyszüleim mindig maguk sütötték a kenyeret. Kizárólag fehér lisztből.

Ez olyan, mint hogy káros a zsír, margarint kell enni. Aztán káros a margarin vajat kell enni. Most ott tartunk, hogy megint a zsír a legjobb, a vaj és a margarin is káros.

Nem kell mindent elhinni és követni.

Mindenki igazat ír, csak le kell tisztázni, hogy milyen rég az a rég.

A középkorban, sőt még az újkor kezdetén is mindenféle gabonából készültek kenyerek itt Magyarországon is. Fehér kenyér többnyire, csak a gazdagok kiváltsága volt. A jobbágyok pedig ettek kölesből vagy zabból készült kenyeret is.

Aztán eltelt 1-2 évszázad és az emberek élelmezése elkezdett javulni, köszönhetően a jobb mezőgazdasági technológiáknak. Innentől kezdve a búzalisztből készült kenyér lett a fő itthon. A szegények is a gazdagok ételét szerették volna enni. Ez kb. a 18. század végétől, 19. század elejétől van így.