Hogyan bírják ki egyes emberek ahogy nem főznek vagy sütnek semmit egész életükben?

Én tudok főzni, és főzök is, mert muszáj.

De őszintén szólva nem tudok olyan jó sült húsokat csinálni, mint a kedvenc éttermemben a szakács. Ráadásul utálom is, egy csomó időt elvesz, munka után elmegyek suliba, aztán háztartás, aztán csak zuhanok az ágyba és így megy minden nap, egy könyvet nincs időm elolvasni. Hétvégén meg bevásárlás...

Régebben egy ideig volt olyan jövedelmem, hogy megtehettem, minden nap hogy normális étteremben egyek - sokkal jobb volt, mint főzőcskézni. Biztos, hogy ha módom lesz rá, akkor a jövőben is inkább ezt választom, vagy felveszek egy bejárónőt, aki jól főz. A fennmaradó időt pedig hasznos dologra fordítom inkább. Na persze álmodik a nyomor :D De totál megértem azokat, akik ha megtehetik, nem főznek.

En soha nem fozok, mert sokkal elvezetesebb dolgokra forditom az idom. Szivesebben megyek vasarolgatni, szepsegszalonba, edzeni, olvasgatni stb.stb.stb.

Nem kozponti kerdes a kaja, nem ebben elem ki magam. Siman elvagyok a hozott eteleken, a belvarosban jobbnal jobb helyek nyilnak. Igy valtozatosabb, nem eszem ketszer ugyanazt, nem telik semmi idombe, mindig friss, mindig finom.:) Nem is hianyzik otthon a fott etel.

Tele a hutom friss gyumolcsokkel, felvagottal, sajttal, turoval stb ezekbol szuper reggelit/vacsit tudok kesziteni fozes nelkul is. Nekem legalabbis megfelel.:)

Most ezzel mi a gondod? Rám szerencsére főznek jelenleg, de amikor egyedül éltem, és is ritkán főztem, inkább szendvicset ettem, vagy lementem a kínaiba. ritkán csináltam egyszerűbb kajákat.

nem szeretek főzni, egyszerűbb dolgokat sem, enni szeretek, ha éhes vagyok. azt gondolom, h főzz, ha főzni akarsz, és ne foglalkozz olyanokkal, akik meg nem szeretnek főzni.

"vagy elmennek étterembe enni minden nap..."

te hol látsz ilyet? szted a magyarok többsége megengedheti magának?

Nekem lenne időm főzni, viszont nem teszem. Azaz nem mindig. Van időszak, hogy hordom az ebédet kifőzdéből, aztán egy idő után elkezd hiányozni a házi koszt, akkor főzök, viszont igen gyorsan kifogyok az ötletekből, olyankor ismét visszaállok a menü hozatalára.

Régebben mindig görcsösen figyeltem, hogy legyen itthon főtt étel. Mióta ezen túlléptem, és ahogy írtam, vagy hozom, vagy főzök, vagy rendelek, mihez van kedvem, mit kívánok, sokkal jobban érzem magam úgymond, sokkal több időt tudok fordítani más hasznos, vagy épp számomra szórakoztató dolgokra.

Természetesen ha lenne gyerkőc, akkor ez nem így lenne, akkor szigorúan főznék. Egy gyerektől sem lehet megvonni az "anya főztje" ízt. Meg persze akkor fontos lenne, hogy miből készül az az étel.

Nálunk is mindenki tud főzni a családban, férfiak, nők, fiúk-lányok vegyesen. Általában az főz, aki ráér, akinek valami jó ötlete van, aki ki akar próbálni valamit.

Az egyetlen dolog, amit utálok, az az "igény". Hogy MINDIG minden meglegyen, hogy valaki soha ne nyúljon a főzőkanálhoz, vagy hogy ha egyszer - neadjisten! - nincs meleg kaja, hanem "rögtönzünk", akkor az egy katasztrófa legyen. Mert ilyet is ismertem. A kényszer, a spontán dolgok teljes kizárása egy életre elveheti valakinek a kedvét a főzéstől.

Mint ahogy az is, ha folyton kritizálják a sok munkával és odaadással elkészített étel minőségét, mert "a mama másképp csinálta... Van egy barátnőm, aki így járt. Nem is csodálom. hogy nem rajong a főzésért...