Más is van itt aki 26 éves nő létére nem tud főzni?

Nekem votl egy kollégám, akinek az anyukája úgy halt meg 82 évesen, hogy rántottán kívül semmi mást nem tudott csinálni. A férje szakács volt, és mikor a férj meghalt, a gyerekek addigra kirepültek, a néni pedig rendelte házhoz a főtt ételt magának... Mégis élt 82 évet. :) Ha nincs rá igényed, akkor annyira nem is hiányzik gondolom.

Én 39 vagyok, és sütni nem tudok, de csak azért nem, mert utálok sütni, nem szeretem a süteményeket sem.. Főzni viszont remekül tudok, mert szeretek főzni. :)

Biztosan akad jó néhány... nekem sem messze menni példáért, a lányom már a 26-on is túl van bőven, de a mái napig, ha enni akarnak én főzök nekik. azonnal hozzáteszem,hogy teljes szívemből, önszántamból, minden erőszak nélkül teszem ezt.

valójában én nem tettem meg azt, amit annak ideján az én édesanyám megköveletelt tőlem a főzést, háztatartást illetően.

annakidején ez számomra kőkemény lecke volt, és amikor az én lányom akart volna segíteni a konyhában én hárítottam el, hogy te csak játssz, és tanulj a szobádban.(emlékezvén az én gyerekkoromra)

így valahol én is felelős vagyok azért, hogy egy kétdiplomás, tudományos doktori fokozattal rendelkező, több nyelven beszélő, publikáló ,családanya konyhaszekrényében a netről van kinyomtatva és beragasztva a paradicsomleves és a rizs főzése.

viszont sütni süteményeket tortákat remekül tud, mert, mint a laborban , pontosan betart minden előírást.

én jómagam nem, sokszor csak érzésből teszem össze a hozzávalókat.

az ő alkotásai(sütik) ebben az értelemben sokkal szebbek, mint az enyémek.

de szerintem az élet mindig kiegyenlít valahogy, így vagyunk egészek:)

Zárószó, ha te vagy kérdező:semmi sem késő, mindent meg lehet tanulni előbb vagy utóbb, ki ebben, ki abban jeleskedik.

üdv:)

Még csak 24 vagyok ugyan, és kicsit tudok főzni. De az előttem szóló megihletett.

Nálunk is az volt anyukám felfogása, hogy a gyerek játsszon és tanuljon, semmit nem tanultam meg főzni. Pontosabban bundás kenyeret igen, mert azt imádom :)

Amikor különköltöztem, akkor kényszerültem rá, hogy néha főzzek, eleinte főleg instant dolgokat. Az tök jó, rá van írva, hogy mit csinálj vele hány percig, bárki megcsinálja. És egy 3-4 adagos instant levessel teljesen jól lehet lakni.

Később megtanultam néhány alapfogást. Egészen konkrétan tudok rántást és habarást csinálni. A rántás megtanulása egyébként felesleges volt, annyira volt csak jó, hogy eldöntöttem, hogy én ilyet sose teszek kajába.

És ennyivel alapdolgokat már el lehet készíteni. Ha főzök, általában netes recept alapján dolgozom, ahol le van írva szépen minden, ritkán sikerül ehetetlent alkotnom.

Viszont amennyit tudok a főzésről, az pont arra elég, hogy elvegye a kedvem. Iszonyatosan időrabló munka, ha nem muszáj, inkább nem csinálom. Körülbelül 1-2 hetente főzök valamit, az kitart két napig, a párom is néha főz, szintén kb. két napra. A fennmaradó időben meg inkább eszünk meleget a menzán vagy rendelünk valamit. Nem sokkal drágább, viszont elképesztően sok időt megspórolunk vele.

Nem történik semmi, ha az ember nem tud főzni. Legrosszabb esetben majd megtanulja, ha rászorul. Nem egy nagy varázslat, bárki képes rá, felesleges túlmisztifikálni. És amíg nem muszáj, ne csináld :)

Itt nem tudom van-e, azt azonban tudom, hogy az ilyenek amikor elkezdenek főzni, akkor rögtön gasztroblogot indítanak, és úgy tálalják képeikkel és szövegeikkel a legegyszerűbb bablevest is, mintha mekkora nagy dolgot csináltak volna. Közben csak kielégítették egy alapvető szükségletüket, avagy éhesek voltak.

Következő nap már tévében adják elő tudományukat, és kis idő múlva megjelenik első szakácskönyvük, melyben gyakorlatilag nincs semmi, amit meg nem írtak volna már vagy 50-100 évvel ezelőtt.

Hajaj! De még mennyire vannak ilyen esetek. A főzés kiváncsiság, szeretet, áldozat kérdése. Vannak, akiket ez

teljesen hidegen hagy, bár a leírtakat más módon gyakorolják. A főzés nem igazán alkotó munka. Gondolj csak arra, mennyivel jobb időtöltés az olvasás, festegetés, szinházba járás, mint ott állni a tűzhely mellett órákat, majd a ronda mosogatást is elvégezni. Én tudok főzni /sajnos nagyon is jól/, de ezt ki is hasznáják a szeretteim.

18 évesen költöztem el otthonról, 19 évesen még javában bénáztam, mára már a húsételek sem okoznak gondot. :) (mindjárt 22 leszek)

Szeretek főzni, de én is megnézem előtte az interneten, vagy a szakácskönyvben a receptet, mert nem vagyok két lábon járó lexikon. :)) És nincs is ezzel semmi baj. :) Persze én is egyszerűbb dolgokat csinálok, és fontos, hogy hamar meglegyen, mert hétköznap alig érek rá. (borsófőzelék, paprikás krumpli, spagetti, spenót, sóskafőzelék, édes-savanyús csirke rizzsel, tejberizs, tejbegríz, rántotta, stb.)

Hétvégén lehet finomabbat is főzni. :D De nem utolsó szempont az ár sem...

Mi is szoktunk ételt rendelni SZÉP kártyára egy hetet minden hónapban, de az egy adag kerül 800 Ft-ba, ha kicsit jobb kaját választasz. Akkor már inkább főzök én, és azzal jól is lakunk, vagy marad másnapra is. :) Szeretek főzni, nekem a mosogatással van bajom... ha azt nem kéne utána, akkor éjjel-nappal főznék. :D

Nem egy nehéz dolog amúgy, belejön az ember. :))