Más is hulla fáradtak vagytok a sütés/főzés végére?
Vagy csak én csinálok valamit rosszul?
Imádok főzni, de a végére olyan fáradt vagyok, mint más szülés után...
Ma is gulyáslevest főztem és máglyarakást sütöttem, egyszerre készítem mindig az ételeket, így nem tart túl sokáig, de közben pörgök, mint a búgócsiga. Leülni nincs időm, egy pohár vizet inni nincs időm, már kopog a szemem az éhségtől, de egy falatot nem tudok bekapni, mert nincs időm. A konyha kicsi, így ha van szabad öt percem, akkor mosogatom az addig felhalmozódott mosatlant, valamiből mindig főzés közben derül ki, hogy hiány van, így szaladok a földszinten lévő közértbe, pici babám is van, így ha éppen nem mosogatok és nem is a hiányt pótolom, akkor őt rendezem. Ha még így is marad időm, akkor meg rohanok a lakás többi részébe, beágyazok, felporszívózok, stb, hogy lehetőség szerint mindig készen legyen és úgy tudjunk leülni ebédelni/vacsorázni. Persze közben szédelgek a szauna állapottól, amit a tűzhely és a sütő generál a konyhában.
Ennek köszönhetően mire összeül a család én már úgy nézek ki, mint a mosott sz.r, ahhoz nincs erőm, hogy megszólaljak, nemhogy mosolyogva üljem végig a lakomát.
Háziasszonyok! Ti hogy vagytok ezzel?
Annyi szerencsem van, hogy a ferjem atlatja a tennivalokat es elismeri. Foleg azert, mert meg szules utan ket hetig szabin volt velem itthon es mivel segitsegunk nem volt (mi is kulfoldon elunk, a nagyik akkor meg nem tudtak jonni), igy a ferjem vezette a haztartast akkor, hogy en kizarolag babazhassak. Fozott, mosott, takaritott, bevasarolt, az elso heten rutin nelkul o is szet volt csuszva es neha nagyon ketsegbeesett volt, mert nem ertette, hogyan lehet az, hogy reggel kilenckor a fozest a mosogatassal kezdi, kozben pakolaszik, takaritgat, tereget es azt vette eszre, hogy harom ora alatt fozott meg a sok mellekmelo miatt egy szimpla bolognai spagettit es maris elment a fel nap es kezdhet elolrol mosogatni. Azota rendesen ertekeli a munkamat. De mivel o meg ket helyen melozik a csalad miatt, egyik helyen ot napot, masikon hatot, igy nem kerem tole, hogy segitsen meg nekem is itthon. Inkabb azt csinalom, hogy hetkozben en is egyszeru eteleket fozok, hetvegen van tobb fogas es hosszabb fozes, de akkor napkozben o is szabad, igy annyit kerek tole, hogy a fiunkkal foglalkozzon, nekem mar az is hatalmas segitseg, ennek ellenere igy is mindig tulporgetem magam.
A masodik valaszolonak igaza van, igy kellene a dolgokhoz hozzaallni, en is probaltam, mert nekem is ezt tanacsoltak, neha tartok is lazabb napokat. Csak az a baj, hogy utana meg lelkiismeret-furdalasom van, amiert henyeltem. Pedig nem veti a szememre senki, csak en sajat magamnak. :-S
Én is így vagyok, pedig csak néha főzök és gyerekem sincs.
A főzés végére már nincs kedvem enni, lerakom a kidíszített ételt és megyek aludni, enni se akarok már, pedig előtte 6szor akartam beleenni az ételbe készítés közben.
Vannak hozzád hasonló érzéseim, és engem is zavar, hogy apró dolgok húzódnak napokig. Úgy látom, az eddig válaszolók többé-kevésbé maximalisták, hát ezen a tulajdonságomon igyekszem én is felülkerekedni.
Én is külf-ön lakom, nálunk sem volt eddig segítség. Annyi, hogy anyósom néha kérdezi, hozunk-e tőle ebédet, és ha éppen olyat főzött, ami a babának is jó és nekem sincs rá allergiám, meg előtte nap nem készítettem elő semmit, elfogadjuk. Mivel sajn császárral szültem, az első hetekben nálunk meleg étel sem igen volt (várostól távol rendelni sem lehetett), így a hiányos táplálkozásomból voltak is gondjaim - ezt Bioflavonoiddal (+az idővel) sikerült megoldani, ami segít felszívódni a tápanyagokat. A mostani lakásunk adottságain is van változtatnivaló, pl. vasalásnál mindent huzogatni, el/visszapakolni. A bölcsi szerencsére gurítható, így pl a konyhában az ajtónál elfordítjuk, ha bemegyünk, a szobában is hol ide, hol oda húzom, attól függően, mit csinálok, és ugyanígy a játékpakolások. Eleinte nehezen emeltem és 2 hónapig nagyon gyenge voltam, akkor ezek jobban zavartak, ez egyre jobb lesz! Eleinte leköltöztem a földszintre, hogy egyszerűbb legyen mozogni, ez is nagyon jó volt a első hónapokban. Férjtől is sok függ, az enyém is minden tőle telhetőt megtesz, ez nagy segítség. amit nem tudtam, neten kerestem választ, már amikor hozzáfértem, mivel itt nincs védőnői segítség sem, mint ahogy gondolom nálatok sem, ha külf. A régi nagy főzésekre is egyszer majd sor kerül! :)
Kitartást, mindig csak jobb lesz, a baba egyre több teret enged!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!