Tanítod a gyerekeidet főzni?

Volt olyan pasim, aki egyszer megkért, h főzzek neki vajas kenyeret, de ezek mindenen túltesznek...palacsintapor, meg a panír...utálom a káposztát, mégis tudom, h hogy kell készíteni...remélem ezek az emberek látták a róluk készült videókat, és eszeveszett tanulásba kezdtek főzés terén.

Nálunk egyébként természetes volt, hogy kicsi korunktól kezdve ott voltunk mama vagy anya mellett a konyhában, lehet hogy 10 szelet húst egy óra alatt paníroztunk be, és mindenhova ment minden, de ez is hozzátartozik a tanuláshoz. 6 évesen mamával úgy kopasztottunk csirkét, hogy mindenkinek volt saját, csak a tollat szedték le nekem, hogy ne nyúljak a forró vízbe.

Sajnálom ezeknek az embereknek a családját, mert biztos nem esznek rendes ételt, csak műanyag vackokat.

ÚRISTEN!!!!!!!!!

Ezek a nők remélem szégyenlik magukat! Bár lehet, hogy annyira jól keresnek, hogy ezt megengedhetik maguknak.

12 éves voltam mikor meghalt az édesanyám és nemigazán tudtam még sok dolgot, de mindig ott sürögtem mellette a konyhában míg élt. Az apám nem sokat konyított a konyhához. Mikor megszületett az első lányom, eldöntöttem, hogy jó mókákat fogunk csinálni a főzésből. 3 évesen már "panírozott". Igaz, hogy minden liszt volt körülötte, de megérte. 9 évesen már simán vacsorával várt. Olyan majorannás csirkét csinált, hogy csak lestem. Mára már 18 éves és szuper kajákat csinál! Büszke is vagyok rá!

Lehet, hogy kissé alpári lesz az alábbi megjegyzésem: bezzeg azt mindegyik tudja, hogy mit kell csinálni az ágyban!

Nos ennyit az ilyen nőkről! Tiszta szégyen!