Maradék tejfölös csirkepaprikás?

A tésztát, ha tiszta (nem szaftos) lehet enni lekvárral, tejföllel-sajttal, tejföllel-túróval, tejföllel-túróval-szalonnával, a csirkét ledarálod/felaprítod, és - ahogy előttem 3. és 4. írta - szintén tejföllel hortobágyi húsospalacsinta, csak nem marhából/disznóból, hanem csirkéből, na bumm.

Ugyanez a hús mehet chilis/csilis babba is, akkor viszont nem tejföl kell hozzá, hanem paradicsom, akár ketchup és - attól függően, hogy bírod-e az erőset és mennyire - chili.

De lehet belőle bolognai/milánói is... (asszem a darált húsos az eredetileg a bolognai)... de majd az itteniek kijavítanak.

7: ledarálod darálón. Vagy ha nincs daráló, akkor összeaprítod kedved szerint, akár nagyon apróra, mennyiségtől függően negyed óra,fél óra munkával (ha nem 20 személyre csinálod), simán meg lehet aprítani bármilyen húst.

Vagy ledarálni. Mert a csirkét is le lehet. Miért ne lehetne... Utána bekevered tejföllel, besamellel, vagy amivel akarod, és betöltöd palacsintába, vagy - miért ne - akár lasagne lapok közé. (Amit itt én fontosnak tartanék, az az, hogy amit betöltesz, az csontmentes legyen, mert nincs rosszabb, mint egy ilyen kajánál - pláne társaságban - szádba nyúlkálni, mert itt egy kis csont, ott egy kis csont.)

De ennyi.

7-es: képzeld el, a hortobágyi palacsointához az húst apróra kell vágni. A szárnyról lefejtik a húst és összedarabolják, semmi nincs, ami probléma lehetne.

Mellesleg az eredeti, régi recept szerint borjú vagy csirkepörköltböl készült, és soha nem darálták, hanem késsel vágták kis darabokra, fött hús esetében nem nehéz.

Mire a csontot és a főtt bőrt eltávolítod, nem sok hús marad. Persze nem mindegy, hogy megmaradt 6 darab csirkeszárny, vagy egy fazéknyi.

Meg aki szereti a főtt bőrt beladarálni, vágni, annak persze több. Én pár darab szárny miatt biztos nem kínlódnék palacsintasütéssel, csontról lefosztással, darálással. Lefagyasztanám, aztán ha megint megkívánjuk, felfőzném. Mást főznék.

De ez én vagyok.