Szerinted létezik olyan, hogy valaki "nem a főzésre született"?

Az az igazság, ha valakinek jól főzött az anyukája kiskorában, azt nem hiszem el, hogy nem kívánja azokat az ízeket és amikor már nagyon kívánja, csak enekilát valahogy.Én is messziről kerültem a konyhát fiatalon, de amikor készült a házunk, akkor odaálltam anyu elé és azt mondtam, mostantól minden kaját én csinálok meg, ő álljon mellettem és magyarázzon. Ezek voltak a kezdeti lépések és mára én is profi lettem. Én is a sütiket csináltam először, az mindig sikerült.Ha valamit megkívánok és ne adj isten még nem csináltam, akkor megkérdezem, de nagy szégyennek tartom, ha egy családos nő nem tud, de főleg nem is akar főzni, hogy legalább a gyerekei egyenek normális kaját. Ezért lesznek majd felnőtt korukra a gyorskaják rabjai és ha majd jön egy udvarló hozátok, akkor mit mondasz neki..bocs de utálok főzni ezért nem tudunk egy családi ebédre meghívni. MI az hogy anyukád főz? Szégyelld magad. Nekem a szomszéd ajtóban laknak a szüleim és külön főzök.

Egyébként a főzésben is nagyon sok öröm van. Először egyszerű kajákkal kell kezdeni, de az alapoknál. Tudni kell pl. mi az hogy rántás, hogy kell csinálni, hogy kell a húst előkészíteni stb.Akkor ad önbizalmat, amikor azt mondják hogy finom lett.Ilyenkor nő az ember kedve a további főzéshez.