Mi kell ahhoz, hogy valaki megtanuljon IGAZÁN jól főzni?

1. Gyakorlás. A nagymamák minden áldott nap főztek negyven éven át, naponta akár többször is.

2. A konyhád ismerete. A nagymamák minden edényüket jól ismerték, pontosan tudták, mi mire jó.

3. Minőségi alapanyagok. A kukoricakása friss házi tejből lesz a legjobb, úgy ha. A cukrot és a sót nem spórolják ki belőle. A kukoricakásába egyébként sok háznál "jár" egy teáskanál vaj is minden adagba.

Szenvedély, alázat, tisztelet és "szeretet". Ezek azok a fő motívumok, amelyek alapszinten határozhatják meg az embert - mint "jó szakács".

A szenvedély nem más mint a belső ösztönzés; folyamatos és elszánt haladás egy cél felé egy erős belső szándék, késztetés hatására. Ahhoz kell, hogy az ember legyen motivált és elhivatott a főzés iránt. Érdekelje az, amit csinál.

Az alázat ahhoz kell, hogy az embert soha ne az önelégültség motiválja. Ne gondolja azt, hogy ha már minden tudást elsajátított, akkor neki már nincs hová fejlődni (azaz ne értékelje túl saját magát). Még a legnagyobb szakácsok is (mint pl. Gordon Ramsay) is tisztában vannak ezzel. Legyen szerény és visszafogott még akkor is, ha mesterien készíti el az egyes fogásokat. Ez a jó szakács egyik alaperénye.

A tisztelet szintén fontos tényező, hiszen egy jó szakácsnak alapszinten már az alapanyagokhoz is úgy kell viszonyulnia, mint egy mérnöknek egy ház alapjához. Ha egy szakács nem megfelelő módon kezeli az alapanyagokat, akkor az az egész ételen érződni fog – adott esetben elronthatja az ételt. Továbbá az is fontos tényező, hogy ha egy ember nem csak magára, hanem másokra is főz, akkor tiszteletben kell tartania a mások igényeit és elvárásait (még akkor is, ha a szakácsnak mások az elképzelései).

Végül a „szeretet”. Azaz; az ember szeresse amit csinál. Mindegy hogy az ember kinek főz, mindig azzal a tudattal főzzön, mint ha az adott ételt a legkedvesebb szeretteinek csinálná – azaz adjon bele apait-anyait. Tegye bele szívét-lelkét az ételbe! Soha ne vegyen félvállról semmit, igyekezzen mindig a tökéletességre törekedni, hozza ki a legjobbat és legtöbbet magából és motiválja őt ebben az, hogy ezáltal elnyerheti az emberek elégedettségét. Ez a jó szakács egy másik fontos alaperénye (és tulajdonképpen az éltető eleme is, ami ösztönzésül szolgálhat arra, hogy folytassa a munkáját).

Én 17 éve főzök majdnem minden nap, van, hogy többször is.

Tapasztalatom 4 szóban összefoglalható.

1. IDŐ. Így nagybetűvel. Gyorsan, sietve nem lehet jót főzni.

2. Megfelelő alapanyag. A bolti tálcás hús íze meg sem közelíti a háztáji, kapirgálósét. (ennek ellenére szoktam venni bolti húst, az idő és pénz miatt)

3. Rutin. Rengeteget kell gyakorolni, nem feladni, ha nem sikerül.

4. szeress főzni, ez nagyon fontos, én ma már bele se kezdek, ha nincs kedvem főzni, az olyan is lesz. Volt a házasságomban egy nagyon nehéz időszak, akkor egy évig rendeltem a kaját nem véletlenül.

+1. Jó, bevált, kipróbált recept.

Nem értem miért gondoljátok, hogy minden nagymama biztos falusi és csak háztáji hozzávalókból főz. Az én nagymamám belvárosban lakott és minden hozzávalót szinte a szupermarketből vett, még piacra is csak ritkán járt. És mégis annyira finoman főzött, hogy eddig még semmi sem ért a nyomába.

A másik nagymamám aki meg félig-meddig falusi nem is nagyon tud főzni.