Miért lehet olyan gyakori, hogy túl sok sót és cukrot tesznek az ételekbe?

A fele kérdésed tipikus vita téma.

A káposztás tésztát úgy gondolom legtöbben sósan szeretik, de hogyan mondhatnánk azt , hogy ez így jó egy olyan embernek, aki cukorral eszi ?

Ezen nem nagyon érdemes vitatkozni, mert az ízlések tényleg nagyon eltérhetnek.

Úgy gondolom nincs a világon olyan étel, amit mindenki egyformán szeret , vagy mindenki egyformán utál.

- számít, hogy mit hoztál az anyaméhből. Van olyan méhen belüli videó, amin a gyerek nevet, mikor az anya csokit eszik.

- számít, hogy felnőtt korodra mennyi ízlelő bimbód marad a 30-ezerből. Akinek sok marad, azok nem nagyon esznek zöldségeket, sört és kávét. Nekik jobb a szaglásuk és az ízlelésük. Akik mindenevők, azoknak már sajnos csak 10-ezer izlelőjük maradt.

- Számítanak az egyéb környezeti tényezők, amiben minden más benne van, ami az első kettőben nincs. Én például 3 éves koromban meghúztam az ecetes üveget. Egész életemet befolyásolta az élmény. Nem eszem semmilyen savanyúságot. Érdekes, hogy a citromot szeretem.

Ez ízlés kérdése. Én például elég bátran ízesítek, mivel csak így érzem őket számomra kellemesen, viszont ez másnak már túl tömény. Éttermeknél szintén eltérő az ízesítés, szakácstól függően.

Én amúgy azokat nem tudom megérteni, akik borzasztó ízérzékkel elmennek szakácsnak, és ezt hagyják is nekik. Míg élek nem felejtem el a legutóbbi rendelt lasagne-t. Az egyik fele ehetetlenül édes és száraz volt, míg a másik fele brutálisan savanyú, és úszott a paradicsomban.